4.1. A világ teremtése

Hisszük, hogy a világmindenséget Isten teremtette; „legyen" szavára[i] a látható a láthatatlanból állt elő.[ii] Az Atya a Fiúval és a Szentlélekkel együtt munkál­kodva végezte a teremtést.[iii] Ő terem­tette a szellemi - szemmel nem látható - világot, továbbá a materiális világot, benne a földet és élővilágát, valamint az embert.



[i] Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság (1Móz 1,3).

Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket (1Móz 1,6).

Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek (1Móz 1,14).

[ii] Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható (Zsid 11,3).

Egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára (2Pt 3,5).

[iii] Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött (1Móz 1,1-2).

Mert benne [Krisztusban] teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn (Kol 1,16-17).