Adventi jelképek - Angyal

A Mindenható Isten Fiának ebbe a világba való megszületését angyalok jelentették be. De ez természetes is, hiszen (profán módon, Schneider Mátyással szólva) ez a szakmájuk. A héber malákh és a görög angelosz szó ugyanis egyaránt hírvivőt jelent. De kik is ezek a szellemi lények, akik létezését nyilvánvaló tényként, természetes dologként kezeli a Biblia, „természetrajzukról” ugyanakkor nagyon-nagyon keveset árul el?
Pál apostol azt írja róluk, hogy „szolgáló szellemek...” (Zsidókhoz írt levél, 1. fejezet, 14. vers). Szellemek, azaz nem testi lények (ami viszont nem akadályozza meg őket abban, hogy látható vagy akár fizikális alakot öltsenek), illetve szolgálók, mint mindenki Isten királyságában.
Szolgálnak Istennek dicsőítéssel, ahogy azt többször olvassuk úgy az Ószövetségben, mint az Újszövetségben, elviszik Isten üzenetét az embereknek, mint például Józsefnek is, hogy ne féljen feleségül venni Máriát, de akár emberek idegenvezetői is lehetnek egy látomás vagy prófétai elragadtatás alatt, mint amikor János apostol a Jelenések könyvének üzenetét kapta vagy amikor Ezékiel próféta körbe lett vezetve az Ezeréves Királyság jövőbeli templomában.
Számunkra azonban sokkal fontosabb, hogy nem csak Istennek, hanem nekünk, az Istenben hívő szenteknek, Isten gyermekeinek is szolgálnak: „...azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget”. Van ugyanis körülöttünk egy láthatatlan szellemvilág, amibe Isten csak a legritkább esetben enged bepillantást az embernek (ezen ritka alkalmak közé tartozik például a Királyok második könyve 6. fejezetének 17. versében vagy az Apostolok Cselekedetei 7. fejezetének 56. versében olvasható esetek). Pál apostol azt írja az efézusiaknak, hogy „a mi küzdelmünk nem vér és hús ellen folyik, hanem a mostani sötétségnek fejedelemségei, fennhatóságai és világuralkodói ellen, a gonoszság szellemi lényei ellen, kik az égben vannak” (Efézusiakhoz írt levél, 6. fejezet, 12. vers), azaz nem emberek ellen harcolunk, hanem valami sokkal nagyobb ellen. De hogy tudunk valamibe beavatkozni, ráadásul egy harcba, amit testi szemeinkkel nem is látunk?
A jó hír, az evangélium az, hogy ez a harc már eldőlt: a Názáreti Jézus megvívta a Golgotán és győzött. Ez a győzelem viszont nem automatikus, csak arra hat ki, aki Istentől imában kéri. Az imameghallgatás ugyanakkor nem egy újszövetségi ajándék, ez a kegyelem már az Ószövetség idején is megtapasztalható volt. Amikor Dániel próféta imádkozott (Dániel könyve, 10. fejezet), Isten azonnal elküldte Gábriel főangyalt egy személyre szóló üzenettel; ő viszont Dánielhez csak három héttel később érkezett meg, mivel „Perzsia királyságának vezére” feltartotta. Ki lehet ez a „Perzsia királyságának vezére”? Azt gondoljuk a Biblia sejtetése alapján, hogy nem egy ember – Fel tudna tartani egy ember egy hatalmas főangyalt? – hanem egy szellemi hatalmasság, valószínűleg egy bukott angyal, aki Perzsia területe fölött uralkodott. Vele kellett megküzdenie Gábrielnek, hogy Isten üzenetét el tudja juttatni a célszemélynek, Dánielnek; hogy angyalként szolgálni tudjon egy istenkereső embernek.
Mit tudott ezért Dániel tenni? Semmit. Még arról sem értesült, hogy Isten meghallgatta az imáját, nemhogy arról, hogy már a válasz is úton van. Az eseményekről ő csak utólag lett tájékoztatva. De addig is tovább imádkozott Urunkhoz, Istenünkhöz.
A hit az egyetlen dolog, ami kedves Isten előtt. Amikor hittel imádkozunk, hittel kérünk valamit Istentől, akkor ő választ küld és ez megindít egy mozgást, egy harcot a láthatatlan szellemvilágban. Bár sokszor azonnali a meghallgattatás, amikor imádkozunk valakinek a gyógyulásáért vagy valami probléma megoldódásáért, néha nincs rögtön válasz, ahogy Dániel esetében sem volt. Ilyenkor nem szabad abbahagynunk a könyörgést. A mi harcunk az ima, amiben kitartónak, állhatatosnak kell lennünk. Jön a válasz, ide fog érni. Isten harcol értünk és még láthatatlan, de annál erősebb angyali sereget is ad mellénk.

Tóth Bence
2016-12-18