Bella kutyus túrázni megy

Gyülekezetünk 81 éves történetében mindig is fontos közösségépítő szerepet játszottak a gyülekezeti kirándulások, túrák. Az elmúlt években Aktív Agapé gyűjtő név alatt fogtuk össze ezeket a kirándulásokat, általában a gyülekezeti szervezésű testedzés, mozgás programokat, a közös sportolásokat.
Most már biztos: 2016-ban sem szakad meg a hagyomány, ugyanis húsvét hétfőn két tucat, javában fiatal gyülekezeti tag részvételével jó hangulatú kirándulással múlattuk az időt. A megbeszélt Nyugati pályaudvari találkozási időpontot csak a főszervező késte le, de szerencsére a vonatot nem, így a kalauz füttyjelére majdnem teljes létszámban indult az agapésokkal a vonat a túra kiindulási pontjára. A létszám Nagymaroson lett teljes, komppal csatlakozott a kis csapathoz Fábián Zoli, Hajni és Hanna, no meg Bella kutyus, aki különösen a gyerekeknek, Mihály Marcinak és Ábrahámnak valamint D. Nagy Alettának aranyozta be a napját. (Egy-egy simogatásra, kedves szóra persze azért a többiek is oda-oda sündörögtek az igen barátságos ebhez.) 
Nagymaroson a Szt. Kereszt templomtól induló sárga négyzet jelzésen indultunk el. A folyamatosan emelkedő, köves úton az ún. Szamaras parkoló mellett értünk be a ritkás, fiatal erdőbe. A sárga jelzés mentén haladtunk a Szent Mihály-hegy felé, kihagytuk a barlangot és a sárga barlang jelzésen indultunk el a Remete-barlanghoz. Egész a barlangig meglehetősen veszélyes, csúszós, morzsalékos talajon haladtunk. Bár Verának fájt a térde, de Marci fáradt el leghamarabb, így az út kisebb-nagyobb szakaszát valamelyik agapés túrázó nyakában ülve élvezte. (Furcsa a gyerekek fáradsága: gyalogolni nehéz, de kutya után futkosni még a túra végén is megállíthatatlanul…) De a felnőttek is egyre nehezebben szedték a levegőt, erről adott számot pásztorunk is Instagram oldalán. 
Küzdelmünk első jutalma az Ördög-gerincre való kijutás volt, ahonnan csodálatos panoráma nyílt a Dunakanyarra. Már nem volt messze a barlang, de egy elhagyott kőbánya mellett még le kellett ereszkednünk egy mélyedésbe, majd egy meredek, morzsalékos kaptatón értük el a Remete-barlangot. Itt végre kipihenhettük magunkat, gyönyörködhetünk a kilátásban: közvetlenül előttünk a Duna másik partján Dömös, illetve a Visegrádi-hegység nyújtott csodálatos látványt.  A barlangtól felfelé induló kék barlang jelzésű igen-igen kemény, izzasztó kaptató, félútján csatlakoztunk rá a Zebegénybe tartó sárga kereszt jelzésre.
A túra igazi jutalmát Zebegény határában nyertük el: egy csodálatos panorámájú tisztáson találtunk tűzrakó helyet és asztalt. Volt vöröshagyma a tarisznyában, és mivel szalonna és kolbász is akadt, így igazán nem volt keserű magában. Tűzrakás terén különösen Nagy Laci és Fábián Zoli jeleskedett, szalonnasütésben pedig Novoszádi Zoli volt verhetetlen, mint igazi gourmet sütötte meg mesteri szakértelemmel elkészített nyársát. Ekkor már igen csak kókadt volt a társaság, de a zebegényi vasútállomásról fel-felharsanó vonatfütty mindenkibe erőt öntött. 
Kényelmes sétával értünk Zebegénybe. Még távolról megcsodáltuk az 1910-es években épült eklektikus stílusú Dőry-kastélyt, de letelepedni már csak a vasútállomás melletti egyik cukrászdába volt erőnk. A fagylaltok, sütemények, üdítők adtak erőt, hogy elérjük a vonatunkat és 5 órára visszaérjünk Budapestre.
Szép idő, kitűnő társaság, élmények, kellemes fáradság – mi kell ennél több húsvét hétfőre?