Boldog 85. születésnapot!

Vajon mit éreztek volna azok, akik 1934 augusztus 5-én részt vettek az Aréna úti imaház megnyitóján és lett volna lehetőségük a 85 évvel későbbi augusztus első vasárnapi istentiszteleten is megjelenni ugyanazon a helyen?

Az akkori idős férfiak valószínűleg komoran ráncolnák a szemöldöküket a mostani lányok, ifi asszonyok szoknyahosszát látva. A menyecskék viszont a bermuda nadrágos fiúkon kuncognának, az ő idejükben csak kindergartenben viseltek rövid nadrágot a kisgyerekek. A legények talán vidáman pödörve bajuszukat örülnének a női testideál változásának, tisztes családanyák a fejkendők hiánya okán csóválnák a fejüket (az eladósorban lévők viszont korántsem biztos). Nem értenék, hova tűnt a harmónium, de tetszene nekik a pompás világítás és az egyszerű, de nagyszerű fűtés, a konyhát viszont lekicsinylőn szemlélnék (hol fő itt meg a töltött káposzta 150 főre?) Amikor megszólal a dicsőítés, lennének, akik fejvesztve menekülnének, de sokan kíváncsian hallgatnák és kapcsolódnának be, elviselnék, hogy nincs kóruséneklés, versmondás is alig.

De abban egész biztos vagyok, hogy hallatlanul boldogok lennének és teljes szívből áldanák az Urat! 

Mert bár sok minden változott, akkori szemmel ki tudja mi jó, mi rossz irányban, de az a szolgálat, amit az imaházunk megnyitásával testvéreink megkezdtek, nem volt hiábavaló. Ma is valódi közösség az immáron Agapé Pünkösd Gyülekezet, ha nem is mindig, mindenben egyetértő, de összetartó keresztény csoport éli meg itt hitét. Él a hit, a remény és a szeretet, még ha most már nem is az Aréna útról lépünk be az imaházba.

Pedig az elmúlt 85 évben a városban, az országban jártak rossz idők, sokkal több, mint jó évek. Voltunk betiltva, volt úgy, hogy „kifelejtettek” minket az egyházi törvényből; barnaingesek, aztán vörösök igyekeztek megszállni minket, besúgók kísértettek; volt úgy, hogy szabadon hirdethettük az igét, volt úgy hogy meg kellett húzni magunk. De mindez semmit se, csak a hit, a remény és a szeretet számított. Kikötő vagyunk, hívunk és fogadunk megtérőket és betérőket, szeretettel bocsátjuk útjukra azokat, akiket máshova hív az Isten, de jól van dolga annak is, aki nálunk horgonyoz le. Számíthat ránk, akinek itt van dolga, de az is, aki máshol szolgálva gondol ránk. 

Köszönjük azoknak a testvéreinknek, akik elkezdték a munkát, köszönjük, akik minden nehézség ellenére megtartották és átadták nekünk a hitet, köszönjük a sok segítséget azoknak, akik velünk voltak, együtt örültek és sírtak velünk. Köszönjük Istenünknek, hogy 85 éve szilárdan áll a gyülekezetünk!

Jöjjetek, és lássátok meg!