Mi volt a kérdés?

- Egy testvéri óra margójára -
Testvéri óra volt vasárnap az Agapéban. Minden új, újított: a lelkipásztor, az imaház, a székek is…
Zajlottak a szokásos események: tagfelvétel (100 % igen!), a költségvetés számai részletezve.(Köszönjük!).  Régi- új felelőse lett a kommunikációnak: Dénes Feri, aki elmondta, hogy eddig már vagy háromszor kilépett-belépett ebbe a pozícióba, így hát valószínű, hogy nem innen szándékozik nyugdíjba menni, egyelőre… szóval, most, itt, vidáman fotózott.
Volt is mit, mert kivonultak a leköszönő Márta-csoport tagjai, láthattuk a feladatra újonnan vállalkozókat is. (Hajrá, csak lelkesen!)
A tudnivalók közlése után János, a nemrégen beiktatott pásztorunk, megkért bennünket, hogy egyesével álljunk föl, mondjuk a nevünket, meg tagságunk éveinek számát, szeretne mindenkit megismerni.
Kíváncsian néztünk körül, hogy is lesz ez, de aztán ment minden sorjában, szépen. Sőt, kiderült, milyen sokunkban buzog a közlés vágya, és mennyi színes egyéniség tiszteli meg köreinket!
Rövidebb életrajzokat is hallottunk, meg többen megköszöntek a gyülekezetnek ezt-azt, főleg a gondoskodást, de hangsúlyozottan a felújítást lengték körül leginkább a dicséret lángjai. 
Mi tagadás? Joggal. Köszönték is az illetékesek. Volt kifogás is, Horváth István (Ceterum censeo… ) megjegyezte: - Még mindig hangos a zene!   Ám egyre vidámabbra váltott a hangulat. A csúcspontot, egyúttal a katarzist mégis Bernhard testvér szavai hozták el, aki elmondta, hogy hatéves volt, (most 88, nem titkolta), amikor ott állt elöl, és az édesanyjával énekelt. Valahogy mostanában nem szólítják Gyulának, hanem…. a kórus rávágta: Gyuszi bácsi! 
Temesi testvér meg azt kérdezte tőle: - Én mikor is jöttem? Gyuszi bácsi hátrafordulva: - Mi volt a kérdés? (Nevetés.) – Hát, együtt jöttünk!  - hangzott a válasz.
Az már csak hab a tortán, hogy Kázmér István nem bánná, ha Mártának szólítanánk, ha már tiszteletbeli tag volt, vagy nem volt a csoportban, csupán a kávét osztotta…
Szóval jó hangulatban telt a bemutatkozás, nem csak rólunk tudott meg Mihály testvér egyet-mást, hanem mi is magunkról, egymásról.
Az már mellékes is, hogy mi volt a kérdés. 

Koncz Teréz
2016-02-02