13.1. A halál

Hisszük, hogy a halál a bűn következménye, amely minden emberre egy­formán kihatott;[i] az utolsó ellenség, melyet Isten eltöröl.[ii] Jézus Krisztus váltságha­lála és feltámadása által megtörte a halál ural­mát, és megnyitotta az élet kapuját minden ember számára.[iii] A halál a lélek, szellem eltávozása a testből,[iv] az a létállapot, miközben az ember átlép a látható világból a láthatat­lanba.[v] A megváltottak számára csupán kapu az örök életre vezető úton.[vi]

Az Ige a testi halált alváshoz hasonlítja,[vii] a halál és a feltámadás közötti időszak állapotát pedig várakozásnak, megnyugvásnak nevezi.[viii]

Hisszük, hogy a halál átmeneti állapot az örök élet vagy az örök kárhozat felé. Megtör­ténte után az ember sorsának változtatására már nincs lehetőség.[ix]


[i] Az ÚR ezt mondotta Mózesnek: Te most pihenni térsz atyáidhoz (5Móz 31,16).

Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban (Róm 6,23).

Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett (Róm 5,12).

[ii] Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál (1Kor 15,26).

[iii] Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet (1Tim 1,10).

Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor (1Pét 3,18-20).

[iv] És fejét lehajtva, kilehelte lelkét (Jn 19,30 vö. Mt 27,50).

[v] Tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban. De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz (2Kor 5,6-8).

[vi] Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél (Fil 1,23).

[vii] Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: „Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem." Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt..." (Jn 11,11-14).

[viii] Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket (Jel 6,11).

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket." (Jel 14,13)

[ix] Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki (Lk 16,24-26).