13.4. A megváltottak és a gonoszok örök sorsa

Hisszük, hogy azok, akik Krisztusban hunytak el, nem jutnak kárhozatra,[i] de munkájukat, életüket és tetteiket megítéli az Úr, mint igaz bíró.[ii] Ezt követően Istennel örökké együtt lesznek, és az ő dicsősé­gében élnek.[iii] Ez a jutalom a menny,[iv] a paradi­csom,[v] az Atya háza,[vi] a szent város,[vii] a mennyei Jeruzsálem.[viii] Itt az Isten és a Bárány dicsősége ragyog;[ix] itt teljes ismeretben, megnyug­vásban, örömben, szolgálatban és Krisztussal való közös­ségben lesz részünk.[x] Halál nem lesz többé, és minden földi szenvedés véget ér.[xi]

Hisszük, hogy amilyen végtelen Isten a sze­retetben, a kegyelemben és a megbocsátásban a hozzá megtérő ember iránt, olyan kemény az ő igazsága a kegyelmet elutasítók ítéletében.[xii] Az Istennel való együttlakozás jelenti az örök éle­tet,[xiii] az Istentől örökre eltaszítottság[xiv] pedig a kárhozatot.[xv] A pokol hely és állapot, ahol az el­játszott üdvösség és a bűntudat örökös gyöt­relme van jelen.[xvi] Ennek nevei: gyehenna, a külső sötétség, a kénes tó, a tűz tava, a második halál.[xvii] Ide jutnak mindazok, akiknek neve nincs beírva az élet könyvébe.[xviii] A Sátán és szö­vetségesei szintén elnyerik végső büntetésüket az örök tűzben.[xix]


[i] Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket (Jel 14,13).

Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe (Jn 5,24).

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak (Róm 8,1).

[ii] Arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki. Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat (2Kor 5,9-10).

Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át (1Kor 3,12-15).

[iii] Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust (Jn 17,3).

[iv] Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül... (Fil 3,20).

Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után (Zsid 11,16a).

[v] ...elragadtatott a paradicsomba (2Kor 12,4).

Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van (Jel 2,7).

[vi] Az én Atyám házában sok hajlék van... (Jn 14,2).

[vii] Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített (Zsid 11,16b).

Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten (Zsid 11,10).

És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől... (Jel 21,2).

Napra sincs szüksége a városnak... (Jel 21,23).

[viii] De a mennyei Jeruzsálem szabad... (Gal 4,26).

[ix] Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké (Jel 22,5).

[x] „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket." (Jel 14,13)

Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik (Jel 7,15).

Szolgái imádják őt... (Jel 22,3).

[xi] Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál (1Kor 15,26).

„Halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jel 21,4)

[xii] Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt (Zsid 6,4-6).

Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. ...mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? Mert ismerjük azt, aki így szólt: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek." És ismét: „Az Úr megítéli az ő népét." Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni (Zsid 10,26-31).

[xiii] Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában (1Jn 3,2).

[xiv] Elolvasandó a Lk 16,19-30 (a gazdag és a koldus Lázár).

[xv] Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké (Dn 12,2-3).

...ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el (Mk 9,48).

[xvi] Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre (Mt 25,41).

[xvii] Attól féljetek, akinek azon felül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen (Lk 12,5).

Kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás (Mt 8,12).

Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal (Jel 20,10).

És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava (Jel 20,14).

[xviii] Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették (Jel 20,15).

[xix] Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké (Jel 20,10).