Advent első vasárnapjára

Mint azt már sokan, sokszor, sok helyen leírták: az advent szó jelentése „várakozás”. De mire is várakozunk?

Amiről karácsonykor megemlékezünk, azaz Jézus Krisztus földre születéséről, arra két évezrede jóformán csak egy házaspár várt. Mária és József várta első (bár nem közös) gyermeküket, akinek nem csak fogantatása volt természetfeletti, hanem érkezése is csodákkal volt „kikövezve”. Vajon mire számíthattak azok után, hogy Józsefnek egy angyal jelent meg álmában, Máriának személyesen Gábriel főangyal jelentette be, hogy a Megváltó anyja lesz, valamint hogy rokona, Erzsébet, prófétált neki? Valószínűleg a Messiás megszületésének jelentőségét annak teljes mélységében nem értették, nem is érthették meg, hiszen még mi is csak egy kicsi, bár annál jelentősebb vetületét látjuk ennek: a bűneink bocsánatát és az örök élet ígéretét.
De biztosan várták őt, és már előre örültek.

Kétezer éve József és Mária várakozása a szülésre egy olyan várakozás volt, amiről nem tudták, mikor következik be. Mi már tudjuk, mikor van karácsony. Tudjuk azt is, mikor van húsvét. Tudjuk, mikor találkoztunk a feltámadt Jézussal, mikor lettünk új emberek, mennyei állampolgárok.

Viszont nem tudjuk, mikor lesz az Úrral való találkozásunk szemtől szembe.

Egy házaspár betlehemi várakozásából 2,5 milliárd keresztyén világméretű várakozása lett. De ahogy Józsefnek és Máriának sem tétlenséggel telt ez a várakozás, hanem élték mindennapjaikat, tették, amit kellett, nekünk sem szabad tétlen életet élnünk. Amíg nem teljesedik be a reménységünk, az üdvösség, addig itt a földön kell tennünk azt, amit Isten vár tőlünk.

Karácsonykor sokat beszélünk a szeretetről. Azonban ahogy János apostol írja első levelében: „ne szóval, ne nyelvünkkel szeressük egymást, hanem tettel és őszintén.” (3. fej., 18. v.) Ha az egész életünk egy advent, egy várakozás lesz Isten országára, akkor emellett a mennyei perspektíva mellett a problémáink eltörpülnek és képesek leszünk rajtuk felülemelkedve segíteni embertársainkon. Nem azért, hogy visszakapjuk a segítséget (bár visszakapjuk), hanem mert az ember Jézussal már most együtt élve (1Thessz5:10) Isten szeretete, a Szentlélek ereje bennünk él és ezt meg akarjuk osztani másokkal is.

Legyen ez a 2015-ös adventi elhatározásunk, és tartson ki akkor is, ha elmúltak is az ünnepek: elkezdek tenni másokért, mert Isten is megtesz értem mindent.

Tóth Bence
2015-11-29