Advent második vasárnapjára

„Várj reám, én megjövök, hogyha vársz nagyon” – szól Szimonov verse dalban is meghatóan  Darvas Iván hangján. Hűségre, kitartásra, reményre hangol háború idején: hazajön a kedves, ha erősen hiszed, nagyon várod. Ez a reménykedő várakozás.
Ilyen reménykedő várakozással telik az életünk. A kisgyerek alig várja, hogy iskolás legyen, aztán, hogy végre befejezzük az iskolát, munkába állhassunk, szabadságra mehessünk, kifizessük a hitelt, előbbre juthassunk a munkahelyen, felgyógyuljunk a betegségből, emeljék a nyugdíjat – egész életünket kitölti ez a reménykedő várakozás. És nem csak a mi egyéni kis körünkben van ez így. Népek sokasága várja a háború végét, a hazatérés lehetőségét, hogy legyen eső, kenyér. Migránsok tömege, hogy eljussanak a kiszemelt országba, befogadják őket. Mindig várunk valamire. Milyen nagy ajándéka emberi létünknek a remény! Mit is kezdenénk nélküle? Milyen lehangoló a reménytelenség! Amíg élek, remélek – tartja a bölcs mondás.
Van kényszerű várakozás is: járműre, pénztárnál, postán, orvosi rendelőben, hogy csak néhányat említsek. Nekem vasárnap imaházba jövet a zöld jelzésre kellett volna várnom, nem jött autó, indulás a pirosban. De jött egy kerékpáros, fiatal nő kerekezett, bosszúságot okoztam neki. Hallottam, ahogy morgott: - Én is el tudlak kaszálni, nénike, de még mennyire! Kár volt kellemetlen perceket szereznem, sajnálom. Legalább tanuljak belőle, ha már elnézést nem kérhetek. Norvégiában dolgozó testvérünk buszvezető az idegen országban. Kérdeztem tőle, türelmetlenek-e az emberek ott is. – A múltkor fél órát késtem – mondja - annyit kérdeztek az utasok: - Nagy volt a forgalom? Lehet így is, meg kellene tanulnunk.  
Advent van: az Úr érkezésének várása, készülődés eljövetelére: az Urat, Krisztus kézzelfogható megjelenését várjuk. Másfajta, örömteli várakozás ez, hiszen biztosan tudjuk, hogy aki eljövendő, eljön, megszületik, kiteljesedik a szeretet, lesz öröm, ünnep, ajándék, emelkedett lelkiállapot. Átölel majd újra bennünket valami égi, magasztos, ünnepi érzés: minden bajt elfelejtünk, az angyalok énekét halljuk, csengőszót, fényekben gyönyörködünk, úgy érezzük, teljes, szép, értelmes az életünk. Megváltónk megszületésével, eljövetelével szép és teljes a lét a hívő ember számára, aki elfogadta, hiszi, hogy karácsony után jön nagypéntek, de húsvét is: a folytatásban gyász után a feltámadás csodája következik.
Most a születés ünnepére, karácsonyra vár a keresztény világ. Felemelő, szép ünnepünk lesz, méltó, hogy készüljünk rá, készítsük a szívünket. Isten kegyelmének, irántunk való irgalmasságának megnyilvánulása, hogy fiát küldte közénk, aki védtelen gyermekként, egyszerűségben érkezett a földre. Ragyogjanak hát a karácsonyi várakozás fényei, emeljük föl a lelkünket hozzá! Tegyünk jót, szeressük, ne bírálgassuk a vásárló embereket! Jót akarnak ők is: örömöt szerezni másoknak, szeretteiknek. Tegyük meg, ami rajtunk áll azért, hogy béke és szeretet uralkodjon a földön! Legyünk jóakaratú emberek! Éljük meg a várakozás örömét, hogy áldott, boldog ünnepünk lehessen! Még tart a kellemes idő, adjunk hálát érte! Gondoljunk az elesettekre, rászorulókra, adakozzunk, segítsünk bőkezűen!

Aki eljövendő, eljön. Várjuk nyitott, hálás, örvendező szívvel!

Koncz Teréz
2015-12-07