Advent negyedik vasárnapjára

Vannak dolgok amikre nagyon tudunk várni! Várjuk a nyaralás napjait, a diákok a szüneteket, a dolgozók a szabadnapokat. Sietünk, siettetjük a napjainkat, várjuk a születésnapunkat, az ünnepeket, és még sorolhatnám… Várjuk-e ugyanezzel a lendülettel Krisztust? 
Szeretjük az ünnepeket. Szereted az ünnepeket? Vajon a várakozás kimerül a takarítás, az otthon díszbe öltöztetésébe, a boltok megrohamozásába? Sajnos egyre több emberrel találkozom, akik már azt sem tudják voltaképpen miről is szól ez az ünnep. 
Az Isten emberré lett számunkra, megszületett erre a világra, hogy bebizonyítsa, hogy élhető ez az emberi élet, élhető Általa, Őbenne. Reményt hozott a reménytelenbe, békét a békétlenségbe, szeretetet a szeretetlenségbe. Élünk-e ezzel a lehetőséggel? Napi szinten találkozom a szomorúsággal, a depresszióval – miközben a karácsony örömében benne van a holnap öröme is, a holnap reménye, a holnap békessége is.  A karácsony nem csupán az a három nap illetve az előtte lévő hetek öröme. Kell, hogy a várakozásban, az ünnepben benne legyen a mindennapjaink értéke, melyet Ővele élhetünk meg. Ő a mindennapok nehézségeiért, problémáiért, napi gondjaiért , ezek megoldásaiért is született erre a földre. Megmutatta hogyan élhető meg, majd mindezt felvitte a keresztre. 
Valóban, megállunk egy pillanatra, várjuk ezt a pillanatot, de az amit Jézus Krisztus elhozott nekünk azzal, hogy közénk született, ennek a csodának a holnapunkban is benne kell élnie, akármit is hoz! Kell, hogy megszülessen Krisztus bennünk, a szívünkbe, és az ünnepek után is ott éljen!
2006 karácsonyán miközben Marci fiunk ott bukdácsolt köztünk, körbeültük a fát, felolvastam Jézus  születésének történetét. Soha nem éltem még át ennyire közelinek.  Eszterem ott rugdosott a pocakomban 36. hetes kismama voltam. Vártunk a megszületésére. Pár pillanatra a hátam mögött hagytam az édesanyákra ilyenkor háruló előkészületek minden fáradtságát, nehézségét. Jó volt várni! 
Ábel fiunknak, akit örökbe fogadtunk, szoktam azt mondani, te nem a hasamból születtél, hanem a szívemből. 
Tudunk-e  ilyen kismamák lenni ? Hordjuk-e Krisztust a szívünk alatt, a szívünkben? Hordjuk-e ott minden nap, vagy csak a csili - bili díszítések melengetik a szívünket, a kedves karácsonyi dalok, vagy talán még az sem? Csupán az ajándéklista, a karácsonyi vacsora melyben kimerül a karácsonyi várakozás? Reményeim szerint nem! Hiszem, hogy mindnyájan a várakozás örömét élhetjük ezekben a napokban, mert jó várni, mert a környezetünknek éreznie, látnia kell, hogy mi egy kicsit máshogy éljük meg az adventet, a karácsonyt! 

Háló Juli
2015-12-20