Harmincöt év körüli férfi

Időpont: 2017.január 21. 17:30
Téma: Jézus Krisztus, az ember.

Az első alkalmat ezen a hétvégén szombaton tartjuk. Jégtörővel kezdünk. Mivel tavaly kifogytunk az ószövetségi alakokból, ebben a félévben a bemutatók Jézus Krisztus különböző oldalait fogják bemutatni az evangéliumi történetek, és a saját tapasztalataink alapján. Az első ilyen téma Jézus emberi oldala lesz. Betekintést nyerhettek ennek az embernek a földi pályafutásába, örömébe, bánatába, és az indulataiba is. Megismerhetitek a baráti körét, az Őt szerető embereket, és azokat is, akik kifejezetten ellenséges érzésekkel néztek Rá. Ezután kiscsoportos beszélgetésekkel folytatjuk majd az estét, melyben . A fakultatív program az alkalmak végéről nem maradhat el 2017-ben sem, szóval maradjatok még velünk egy kis teára, sütire, ismerkedésre!

Az alkalom központi gondolata:
A Megváltó Földre jövetele kapcsán valószínűleg nagyon sokan nem olyan személyt vártak, mint Jézus volt. Egy ilyen isteni férfitól nagyon idegen az, hogy 30 éves koráig az ácsműhelyben gürizzen, vagy az, hogy a saját népe üldözze, és végül keresztre is juttassa. Az Ézs. 53.-ban, mikor a próféta Jézusról beszél, úgy kezdi a mondandóját: “Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma?” Jézus Krisztus nem egy fehér lovon érkező, tökéletes megjelenésű és kiállású harcos volt, hanem olyasvalaki, aki telis-tele volt emberi tulajdonságokkal. Isten szeretete nemcsak a pórnéptől “tisztes távolságból” működik. Ő hajlandó volt veled-velem egyenrangúvá, sebezhetővé, visszautasíthatóvá tenni magát. Attól az még ugyanaz a szeretet.
Ami minket illet, képesek vagyunk lemondani az engedelmességről, újszerű kihívásokról, akár még ajándékokról is, csak azért mert emberek vagyunk. A hibáktól, elbénázástól, kellemetlen helyzetektől és a visszautasítástól való félelem emberi mivoltunkból kifolyólag nagyon is reális. Sőt, ha felvállaljuk ezt a kockázatot, annak tesszük ki magunkat, hogy mások megítélhessenek. Vajon Istent is ugyanúgy zavarja az ember emberi mivoltja, mint az embert magát? Vajon Jézus is mások megítélésén rágódik? Olyannyira nem, hogy képes volt emberré tenni még Önmagát is. “Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozza...”