Egy a 365-ből?

A Biblia szerint az ember Istenhez való viszonyulásának egyik legalapvetőbb eleme (a hit, a szeretet mellett) a hála. Amikor valami jó történik velünk, hálát adunk érte Istennek. Amikor valami rossz, akkor is hálát adunk Istennek; nem a rosszért, hanem azért, mert tudjuk, hogy a rosszat jóra fogja fordítani és általa jobb emberré fog formálni, mert szeret minket. József, Jákób rabszolgának eladott fia fogalmazza meg ezt a legszebben: „ti ugyan rosszat gondoltatok ellenem, de Isten jóra gondolta fordítani azt.” (1Móz50:20) Gyülekezeteinkben minden évben egy vasárnapot hálaadónapnak nevezünk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy máskor ne lennénk hálásak, ne adnánk hálát Istennek. Azonban míg máskor sok kérést is megfogalmazunk felé, ezen a napon csak a hálánkat mondjuk el. Így imádkozunk, végiggondolva a sok jót, amit az elmúlt évben kaptunk, de ez a téma jelenik meg a prédikációban is. Ezt azonban nem azért tesszük, mintha Istennek lenne erre szüksége. Sokkal inkább nekünk van szükségünk arra, hogy hálás emberekké váljunk, hogy a hétköznapokban is ne afölött keseregjünk, amink nincs, hanem annak a sok jónak örüljünk, amink van. És ettől mi is és a környezetünk is egy picit boldogabb lesz.

Tóth Bence
2015-11-06