Fábián Attila – 1978-1994

Fábián Attila 1945. május 4-én született Békésen, egy tizenhárom gyermekes család 4. gyermekeként. A legidősebb fiúgyermek volt a családban. Édesanyja Gellén Júlianna. Édesapja, Fábián József, lelkipásztor, a magyarországi pünkösdi mozgalom egyik úttörője, vezetője, a Békési Pünkösdi Gyülekezet lelkipásztora volt. Ez kezdettől fogva meghatározta az ő pályafutását is. Élete egyre inkább összeforrott a Pünkösdi Közösséggel, s az érte való munkálkodásával vált széleskörűen elismertté mind hazánkban, mind pedig nemzetközi szinten. Munkálkodásának, érdemeinek elismeréseként részesült a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben is. Gyermekéveit Békésen töltötte, a gimnáziumi érettségi elvégzéséig. Egy kemény, ifjúkori lázadó korszak után 17 évesen tért meg, a Kőrösben bemerítkezett, bizonyságot téve osztálytársai előtt. A békési korszak után Budapestre költözött, ahol a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán tanult, majd szerzett villamosmérnöki és tanári diplomát 1968-ban. Budapesten gyülekezetünkben, (akkor Dózsa György úti gyülekezetben) ismerkedett meg Simonfalvi Erzsébettel. Házasságukból négy fiúgyermek született, Attila, Zoltán, Kornél és Péter. Eleinte úgy gondolta, polgári területen fog érvényesülni. A diploma után a Betongyártó Vállaltnál, majd a Húsipari Vállalatnál kezdett dolgozni. Igazán azonban a Budapesti Tejipari Vállalat megalapításánál bontakozott ki, ahol a vállalat műszaki igazgatóhelyettese lett. Problémamegoldó, szervezőkészsége sokat fejlődött. Itt érte 34 évesen Isten keze, amely pályájának módosítását eredményezte. Előtte soha nem volt beteg, most azonban komoly gerincbetegség, műtét, majd lábadozás következett, amikor is az ÚR megértette vele, hogy teljes idejű szolgálatban kívánja őt látni. Akkor már 3 éve munka mellett pásztorolta a kiskőrösi gyülekezetet. Azután betegsége miatt két évre le lett százalékolva, és felgyógyulása után az előléptetés lehetősége, a sokkal magasabb anyagi juttatás ígérete ellenére sem ment vissza többet polgári foglalkozásához. Ebben az időszakban hívta meg őt gyülekezetünk, melynek 16 évig lelkipásztora lett, 1978-1994 között. Nyelvtudása, magas szintű szervezőkészsége miatt azonban hamarosan a Pünkösdi Közösség országos tevékenységébe is bevonták, ahol a Központi Tanács tagjaként, és külügyi titkárként is tevékenykedett, de ő volt felelős a Pünkösdi Közösség tanulmányi ügyeinek irányításáért, és ő képviselte a Pünkösdi Közösséget a Budapesti Egyházközi Békebizottságban is. 1985-ben alapították, Erzsébettel, feleségével a Teen Challenge Rehabilitációs intézetet Dunaharasztin (ma Hajnalcsillag Rehabilitációs Alapítvány), és nehéz anyagi körülmények között is fenntartották. 1991-ben részt vett a Pünkösdi Teológiai Főiskola megalapításában. 1992-ben az Evangéliumi Pünkösdi Közösség elnökhelyettesé választotta, majd 1994-től 2006-os haláláig a Magyar Pünkösdi Egyház elnöki tisztségét töltötte be. Széleskörű kapcsolatokat, barátságokat épített és ápolt a magyar egyházak vezetőivel, szolgálattevőivel. Elhívatásának tartotta, hogy a különbözőségek ellenére, a párbeszéd által az egységet keresse. Bővebben lásd: Fábián Attila (pünkösdi lelkész) – Wikipédia (wikipedia.org)