Ha már olvassuk...

„A teljes írás Istentől ihletett” – idézem máris, mintegy védekezésül, jelezvén: tudom, igen, de mégis….
 Az történt ugyanis, hogy lelkészünktől „újévi meglepetésként” bibliaolvasó naptárt, útmutatót kaptunk mindannyian. Mihály János testvér, ezeket osztogatva, talán arra számított, hogy a Szentírás együttes olvasására vesz rá bennünket, vagy legalább némelyeket. Nos, a naptár lapjai kijönnek, a teteje lejár, én meg valamiképpen csak-csak a „némelyek” közé kerültem, elkezdtem olvasni az Ószövetséget az útmutató szerint újra, mégis. Jó pár éve „öregecskedve”ugyanis úgy gondolom, elég nekem az Újszövetség, a Zsoltárok meg a bölcsességek két könyve napi eledelnek, ismerem a fontosabb dolgokat már úgyis, tehát az Ószövetség újbóli, részletes tanulmányozását meghagyom másoknak. Nem akárkitől, Gyökössy Endrétől kaptam erősítést ebbéli meggyőződésemhez, aki azt írja az Öreg bojtár vallomásaiban, hogy szeretett gyülekezetében, Újpesten mindig az Újszövetségből, főleg az evangéliumokból prédikált, mert úgy gondolja, minek rágjuk a fanyar gyökeret, ha a zamatos gyümölcsöt is élvezhetjük. Egyébként Újpestre a hatalmasok száműzték, de melléfogtak, mert egy idő után annyi ember járt ki a prédikációit hallgatni, hogy a buszsofőrök hamarosan úgy hívták ezeket a délután induló buszokat: „Gyökössy-járat.” 
Szóval tetszik nekem ez az érvelés, mert ismerjük be, némely ószövetségi történet próbára teszi idegrendszerünket, jobb, ha nem jön elő álmainkban…  Nem éppen a vérengzős részekre gondolok csupán. De hogy valakinek a jobb füle cimpáját meg a jobb lábujja körmét kelljen megkenni vérrel, nahát! Eleinte kimondottan „unortodox” gondolataim támadtak, meg kérdések merülnek föl bennem, amelyekre innen- onnan kapok is választ, meg nem is. Aztán az internet se tud mindent, meg személytelen is. Mert ha már olvasom, tüzetesen, jegyzetelve teszem, ez is bajos, mert bizony hosszú a napi penzum… Arról, persze, csak halkan merek beszélni, miszerint meg kellett állapítanom: néhányszor megköveztek volna már, ha akkor élek…
Ugye, érzékelhető, hogy volt immár két és fél küzdelmes hónapom? Fel is tettem néha a kérdést: - Miért is nem olvasok inkább magyar történelmet?
Aztán telik az idő, megy az olvasás, fogy a zúgolódás, lapozgatom a jegyzeteimet, szíven ütnek a kiírt mondatok: „ Légy bátor és erős!”, „Az Úr az ő örökségük”, „Örömet találj mindabban a jóban, melyet ád néked az Úr, a te Istened.”
Talán egyik ilyen „jó”, hogy olvashatjuk a Bibliát?
Néhány felmerülő kérdést azért meg kellene beszélnünk esetleg a bibliaórák némelyikén. Úgy vélem, másoknak is lehetnek kérdéseik. Hát, ha már olvassuk! 
A Biblia a Könyvek Könyve, az Írás, a Szentírás, a legtöbbet olvasott könyv a világon, hitünk alapjai vannak benne. Olvassuk, mert lelki kenyerünk: erőt, tanítást, biztatást kapunk belőle minden nap. És tükör is: bűneinkre, mulasztásainkra ismerünk általa, sokszor érezzük: most éppen nekünk szól, minket segít meg, vagy tesz helyre egy-egy olvasott mondat.

Koncz Teréz
2016-04-01