A hálaadás eredeti gondolata

1739 novemberében Jonathan Edwards nem a nélkülözéstől, hanem a démonoktól való megszabadulásért imádkozott.  

A hálaadás nagyszerű ünnep. Minden amerikai tud, vagy legalábbis azt hiszi, hogy tud a segítőkész amerikai indiánok és a hálás új telepesek első hálaadásról. Némely amerikai tud valamit, vagy legalábbis homályosan tud valamit arról, hogy a nemzeti hagyomány háborúhoz is kapcsolódik. Abraham Lincoln kezdte meg az éves szertartást 1863-ban akkor, amikor az amerikai polgárháború egyre véresebbé vált, és kézjegyével ellátva az erről szóló törvényjavaslatot Franklin Delano Roosevelt tette hivatalos országos ünneppé 1941 decemberében – néhány héttel a Pearl Harbor elleni japán támadás után. De figyelj csak, azok a háborúk nagyon régen voltak, nemes célért vívták és a jófiúk győztek! Aztán ahogy telt-múlt a huszadik század, úgy vált a hálaadás a bőségesen, akár feleslegesen elfogyasztott túl sok pulyka által okozott letargiára figyelmeztetetés és a csökkentett zsírtartalmú receptek, diéta tippek népszerűsítésének éves körforgásának rokonértelmű kifejezésévé. Az uralkodó képe ennek Norman Rockwell ikonikus „Szabadulás a nélkülözéstől” című szintén második világháborús műalkotása, ami kifejezi mindazt, ami igaz volt Amerikában és igaznak kellett volna lennie a világban a szövetségesek győzelme után. 

Jonathan Edwards (1703-1758), Amerika első teológusa azonban ettől nagyon különböző látomásról szólt 1739-es hálaadási prédikációjában.  

Természetesen Edwards semmit sem tudhatott a polgárháborúról vagy a második világháborúról. Az európai telepesek és az amerikai indiánok együttműködéséről és összeütközéseiről tudott: 1750-ben miután eltávolították a tekintélyes Northampton plébániájáról, a housatonic indiánok misszionáriusának állt.  De az említett prédikációjában nem meditál a népek közötti harmóniáról, a nemzeti sikerről vagy a bőséges termésről. Helyette Lukács evangéliumának 8:2-3 verseiből veszi a textust: „és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból.”  

De hogy kerül a csizma az asztalra, hogy jön ez ide? – kérdezheted. A közvetlen kapcsolat a nők konyhai és gondozói munkája. Mielőtt visszautasítanád mint divatjamúlt és szexista gondolatot, olvasd el, mit mond Edwards azokról a nőkről, akik a tanítványok felé szolgáltak.  

Milyen megfelelő és illendő volt ezen asszonyok viselkedése, miután Krisztus megszabadította őket az oly súlyos csapásoktól, megmutatták szeretetüket és hálájukat, etették és öltöztették, amíg élt, elkészítették és bebalzsamozták, amikor meghalt. Milyen megfelelő és szeretetre méltó volt Mária Magdolna, ennek a hajdani hírhedt bűnösnek, akiből Krisztus hét ördögöt űzött ki, viselkedése Jézus követésében bármikor bárhova ment aztán. Az iránta mindig is érzett szeretetből enni és inni adott neki, amíg élt, és követte őt a keresztig, a sírig, és adta meg talán a leginkább(?) közülük a tiszteletet a halálában. 

Edwards gyülekezetének tagjai nem szolgálhatták valóságban Krisztust, helyette arra buzdította őket – férfiakat és nőket – szolgáljanak „ezek közül a legkisebbek” felé. Edwards aktív szolgálatra hívott fel: „Mi nem csak várunk ameddig a szegények kéretlenül betérnek a házainkba, de behozzuk őket a házainkba (Ézs. 58:7) … Mi nem várunk ameddig betérnek a házainkba, de értük megyünk. Ezt mondják tiszta és szeplőtlen kegyességnek (Jak. 1:27)” További ösztönzésként Edwards hangsúlyozta, hogy ezen munkák egyike sem hasonlítható Krisztus értünk hozott áldozatának erőfeszítéseihez, mégis minden jámbor erőfeszítés elnyeri majd a jutalmát a mennyben. A hálának szolgálatban kell megtestesülnie, a szolgálat áldást hoz, ami még nagyobb hálát eredményez.

Ha van valamilyen nélkülözéstől való felszabadulás a képen, az nem a napsütés vagy a mezőt áztató eső hozza, nem is a nemzetbiztonság adja, hanem attól van, hogy Krisztus népe követi a példáját, és enyhíti a szegények és elnyomottak fájdalmas balsorsát. A nélkülözéstől való szabadulás nem garancia, hanem cél. És többet jelent, mint a legbőségesebb pulykavacsora.     

Elesha Coffman 

Eredeti cikk: An Edwards-ian Thanksgiving, Christianity Today, 2009. november 18.

Fordította: Dénes Ferenc