A kereszt árnyékában

Miután kigúnyolták Jézust, levették róla a bíbor ruhát, és felöltöztették a saját ruhájába. Majd kivitték, hogy megfeszítsék őt.*

Egy igazi segítség
Kényszerítettek egy arra menő embert, a cirénei Simont, Alexandrosz és Rúfusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye Jézus keresztjét.

A siránkozók
Követte őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik jajgattak, és siratták őt. Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok,

Az osztoszkodók
A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ezt mondták egymásnak: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Azután leültek ott, és őrizték. 

Mária és János
Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. 

A többi tanítvány
– ? –

Szemlélők, gúnyolódók
A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt csúfolódtak 
Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, 
a főpapok is gúnyolódva mondták maguk között az írástudókkal együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.

A sorstársak
Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. 
A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! 

Távoli szemlélők
Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki. Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja. 

Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

Egy utolsó gesztus
Valaki elfutott, és ecettel megtöltve egy szivacsot, nádszálra tűzte azt, inni adott neki. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! 
Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt. 

Késői felismerés
Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!  ...az egész sokaság, amely erre a látványra összeverődött, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza.  

Gondolhatnánk, hogy a kiragadott személyek és pillanatok egy régi, megrázó történetet elevenítenek fel, és ez részben így is van. Az emlékezésnél fontosabb azonban, hogy ma, és mi hogyan viselkedünk a kereszt árnyékában. 

*Idézetek, minen jelölés nélkül, a Revidiált Új Fordítású /RÚF/ Bibliából.