Lélek Gyümölcse - Békesség: Fábián Péter

„Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.” (Pál levele a galatákhoz 5:16-18.) 

Fábián Péter vagyok, harmincas éveim vége felé. Feleségemmel, 4 éves kislányommal és 10 éves kisfiammal együtt, illetve ő előttük élem meg ezt a viaskodást nap mint nap. Amúgy egy nagy IT multinak dolgozom, aviation IT üzemeltetésre fókuszálva.

Jópár évvel ezelőtt – még a gyerekek előtt – azt fogalmaztam meg hogy én olyan otthont szeretnék, ahova bármilyen körülmények között jó hazamenni. Ahol békesség és nyugalom van, ez a feltöltődés – felfrissülés helye. Sokak szemében beugrik ilyenkor a sztereotípia, hogy bizonyára meccset nézve, a behűtött sör érkezését megneszelve lehet ezt legjobb hatásfokkal előidézni... de ezt megcáfolva elárulok annyit magamról hogy sem a sör, sem a meccs nem hoz lázba. Gyanítom hogy ez anno erős érv lehetett Timinél (feleségemnél) a pro-kontra listán...
Talán más megvilágítást kap amire gondolok ha úgy festem le hogy nem szeretném ha otthon háború vagy békétlenség lenne. Ez így érthető ugye, hogy mit jelent az ha otthonunkban, legközelebbi kapcsolatainkban békétlenség van. A "nyugalmat" talán ki is lehet venni ebből a képből, ennek helyét a gyerkőcök remekül betöltik. És ha az ember arra az idilli állapotra vár amit korábban volt, akkor arra bizony sokáig kell várni és akkor sem tűnik tartósnak.

A munkahelyemen az előző évben, de különösen az utóbbi félévben egyre fokozódott a terhelés. Mondhatnám úgy is hogy nem sokat segít az emberen ha a határidők közeledtével a leszállítandó feladatok nem akarnak fogyni, az azt körülvevő értetlenkedés viszont csak növekedni látszik. Bizony velem is megesett hogy ilyen helyzetben elveszítettem a türelmemet – pedig alapvetően nyugodt természetű vagyok. De milyen fura az ember... tudok olyan példát is hozni az életemből amikor minden remekül ment és már nem, vagy csak nehezen tudtak olyan kéréssel megtalálni amit ne tudtam volna rutinból lekezelni... Jó dolog ezt megtapasztalni... és aztán a kihívásokat keresve munkahelyet váltani.

A nyugalom nem biztos hogy szoros összefügésben van a békességgel.

Valójában, ha az elvárásom az, hogy a békességet mint közeget várom el hogy körülvegyen, akkor pont belekeveredtem abba a viaskodásba amiről ez az ige szól. Konkrétan: ha Békességet csak elvárom az igazából Önzés, és a test kívánságai között szerepel és nem a lélek gyümölcsei sorában. Ezek szerint ha nem a körülmények kell hogy hordozzák a békességet akkor bizonyára nekem kell azt megtalálni és hordozni, bevinni, sugározni. Manapság meglehetősen felkapott téma az hogy az ember találja meg a belső békét... harmóniát önmagával és ezáltal a környezetével. A Biblia is beszél erről: Pál levele a rómaiakhoz 14. fejezet 22: „...Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött.”

Biztosan sokan ismerik önismereti témában azt az ábrát ami négy részre osztja a tulajdonságainkat, mégpedig az általunk ismert jó és rossz, valamint az általunk nem ismert jó és rossz tulajdonságainkra. Ebből a négyes kombinációból nekem sokkal inkább a felolvasott viaskodás jön ki eredményként és nem a békesség.

Nagyon hálás vagyok azért hogy mindezzel együtt jöhetek Isten elé aki elfogad. Az én békességem abból fakadhat hogy meghallhattam és elfogadhattam kegyelmét. Ezzel helyére kerülhetett ami hosszú távon igazán számít. És ez az a biztos alap ami visszahat(hat) önmagam elfogadására és a külömböző élethelyzetekre ahol már nem elvárásként vagy külső adottságként, hanem feladatként tekinteni az otthoni, munkahelyi légkörre. Amit odaviszünk az lesz.

(Elhangzott: 2016-03-06-án az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben)

Fábián Péter