Lélek Gyümölcse - Öröm: Nagy László

Nagy László vagyok, 54-dik évemben járok, egy nagy közlekedési cégnél dolgozom immár 31-éve.
Kb. 10 évre tekintek vissza az életünkbe, összegyűjtve megtapasztalásaim egy részét.

• 2006 őszén nagy elhatározásunkat sikerrel megvalósítottuk, a kis lakásunkat, ahol 10 éves kisfiunkkal éltünk együtt, megduplázva az alapterületet egy új otthonba költöztünk. Mire mindent elintéztünk, beköltöztünk cégünknél átszervezés kezdődött.  Az ezzel járó létszámleépítés súlyosan érintett engem is! Az elbocsátandók listáján előkelő helyen álltam. A kérdés ott volt bennünk? Mi lesz velünk? Mi lesz a hitellel, így az otthonunkkal, megélhetésünkkel, ha nem lesz munkám?
• Köztudottan 2008-tól a gazdasági világválság is begyűrűzött kis országunkban, így a hiteltartozásunk, mint mindenki másnak elkezdett az egek felé kúszni, lassan de határozottan, olyan mértékű volt már az emelkedés, hogy az egyikőnk fizetése nem volt elég rá. Kerestük a kiutat, de nem láttuk.
• Ezt követően egy szép nyári napon megjelent nálunk az egyik gyermekem, azzal, nincs hová mennie, lakhatna e nálunk. Természetesen befogadtuk. Újabb nem tervezett kiadások keletkeztek. Egy háztartásba lakva derült ki az is, hogy testi-lelki betegségekkel küzd, sok ismeretlen helyzettel találtuk szembe magunkat.
• Folytatva a sort, másfél év alatt 4 temetést éltünk át, mindkettőnk szülei elköltöztek, édesanyám és kedves anyósom 10 nap leforgása alatt. Sem lelkileg, sem anyagilag nem volt egyszerű helyzet.
• Tovább megyek a felsorolásban: Kimondva, kimondatlanul az emberben benne van egy egészséges aggódás, mi lesz gyermekünk, gyermekeink sorsa. Ádám fiunk kamaszkorba érve, egyre önállóbbá vált, de vajon jó úton halad-e? Tudtuk-e megfelelő tanácsokkal felvértezni, követhető példát mutatva az életbe elindítani? A mai világban ez nem kis felelősség!   
• Még egy estet szeretnék elmondani: egy alkalommal a Bakonyból hazajövet egy kanyarban kisodródtam, az árkon átcsúszva egy szántásban találtuk magunkat. Önerőből nem tudtunk a barázdák fogságából szabadulni.

Ilyen és ehhez hasonló kérdések, megoldatlan problémák, lehetetlen helyzetek vettek körül bennünket. Ha valaki ezek után azt gondolja, hogy összetévesztettem a jegyzeteimet, az téved. Valóban az örömről beszélek, nem bánatról, keserűségről. Mind ezekben a helyzetekben hogyan lehet még is örömről beszélni?
Hát elmondom.

• A munkahely kérdése az utolsó pillanatban megoldódott, kaptam egy telefonhívást és felajánlottak egy állást cégen belül. Igaz teljesen más területen, de az addig megszerzett tapasztalataimra szükségük volt.
• Mire a lakáshitelek kezelhetetlenek lettek volna, valaki felajánlott egy hatalmas összeget, hogy végtörleszthettük a hitelünket, összetéve a saját lehetőségeinkkel, sikerrel jártunk. Teljes megnyugvás, béke, öröm így az otthonunkban élni a mindennapjainkat.
• A hozzánk költözött lányunk Istennek hála, folyamatos testi- lelki épülésnek indult és egyre egészségesebb lett. A búskomorság helyett vidámság lett, a bezárkózottságot nyitottság váltotta fel. Az anorexia helyett folyamatosan súlyában is gyarapodó lett. A fekete ruhákat kezdte felváltani az egyre világosabb tónus, ma már a fehér, rózsaszín is a ruhakészlet része. 
• Kérdezhetitek, a temetésekben hogyan lehet örömöt találni? Az elvállás mindig fájdalmas szeretteinktől! De amit kaptunk tőlük, egyrészt az ad okot az örömre. Az életük tele volt jó cselekedetekkel, pozitív példákkal, és rengeteg szeretettel! Másrészről az utolsó életszakaszukban átélt események váltottak ki belőlünk örömöket. Többször kaptuk a hírt, hogy menjünk, mert talán nem látjuk életben Őket, mire leértünk, jobban lettek. Volt olyan, hogy felült és Isten igéjével a száján várt bennünket, hol édesapám, hol édesanyám. A halál küszöbén még mi kaptunk tőlük vigasztalást! Utána úgy állhatunk a sírnál, hogy biztosak vagyunk benne, nemsokára az Úrnál újra találkozunk, az elvállás csak „rövid „ időre szólt. Ez is reménységgel és örömmel töltött el bennünket! 
• Gyermekeinkről- Ha Isten kezébe tudjuk letenni Őket, megtapasztalhatjuk, hogy ott vannak a leg jobb helyen! Az aggódás elszállt, hisz amikor azt látjuk, hogy Isten Gyermekei lesznek, és a Gyülekezetben szolgálnak, végtelen öröm tölt el bennünket. Talán nincs is annál nagyobb öröm az életben!
• Egy autóbaleset öröme mi lehet? Az, hogy a szántás közepén kiszállva az autóból gyors leltárt végezve magunkon, tapasztaltuk, hogy semmi bajunk sincsen, Isten megóvott bennünket! Később az autót kivontatva az útra, láttuk, hogy semmi baja, beültünk és kis késéssel, de folytathatjuk a hazavezető utat.
• Ha csak ezeket az eseményeket nézzük, is bőven van okunk az örömre, hálaadásra! De sok más eseményt sorolhatnék, melyet idő hiányában nem teszek meg.

De mi az örömünk forrása: szoros kapcsolatba lenni Istennel! Nem „csak” úgy elleni, létezgetni valahogy! Ha naponta Vele járunk, bár milyen helyzet is lehet az életünkben, biztosak lehetünk abban, hogy kiment minket, és ezt úgy teszi, hogy örömet találunk az Ő szabadításában.
Egy igével szeretném zárni: Apostolok cselekedetei 2 rész 28 verse: "Megjelentetted nékem, az életnek útjait; betöltesz engem örömmel a te orcád előtt."
Az felsorolt eseménysor is azt a célt szolgálta életünkben, hogy teljes odaadással térjünk vissza Istenünkhöz, Gyülekezetünkhöz. Ő vezetett miket ezen az életúton, és betöltötte életünket ÖRÖMMEL!

(Elhangzott: 2016-02-21-én az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben)

Nagy László