Lélek Gyümölcse - Szeretet: Nagyné Kiss Éva

Nagyné Kiss Éva vagyok. Szívesen felkelnék hajnalban, hogy friss lángost süssek a gyerekemnek, mire felébred. Megfújnám a forró teáját, figyelnék arra, eleget igyon, ha kánikula van. Nem vinném ki a tűző napra, nem hagynám Öt egyedül, kimosnám, kivasalnám a ruhácskáit, szépen elrendezném a szekrénykéjében. Rajzolnék neki madarakat, pillangókat, ha akarná még kisautókat is. Elmesélném Neki a kedvenc meséit akár többször is, szelíd szóval nevelgetném. Mindig megfognám a kezét, ha át kell menni az úton és még azt is megengedném, hogy belelépjen a pocsolyába. Kimehetne játszani akkor is, ha esik az eső és nem morgolódnék, ha sáros cipőcskéjét kellene letakarítanom. Úgy szeretném, ha hozzám bújna és érezném "babaillatát"! Biztos szeretném akkor is, amikor lázrózsával a pici arcán egész éjszaka mellette kellene ülnöm. Odaadnám érte mindenem. Nekem semmi sem kellene. De nekem ez nem adatott meg. Én vagyok az, akinek nincs gyermeke. Én vagyok, aki nem érezte felnő a szíve alatt egy élet. Nem hajoltak a pocakom fölé büszke aggódással, nekem nem engedte meg Isten ezt!  Megtanultam alázatosan elfogadni ezt a terhet! Mióta megértettem, nekem ott kell maradnom ahova Isten odaállított és úgy, ahogy akarja, ott kell őrt állnom. Figyelem az anyákat és mélységesen tisztelem Őket! Szeretem nézni, ahogy féltőn a karjaikba veszik gyermekeiket, de szép, amikor hozzájuk lehet bújni akár ötvenévesen is. Vér a véréből. Eltéphetetlen kapocs. 

Az én édesanyám már meghalt. Legnagyobb betegségében is én voltam rászorulva az Ö szeretetére. Nekem nem adatott meg a terhesség, a szülés csodája. Nem kaptam meg a kegyet, csak úgy élet növekedjék bennem. Szerettem volna anya-anyuka-mama lenni. 
Isten mást szánt nekem. Ott kell őrt állnom, ahol vagyok. Ott kell Jézust hirdetnem, ahol vagyok. Imádkoznom kell az emberekért, az Ö szívükért. Imádkoznom kell a gyermekekért, akik megszülettek egészségesen, és azokért, akiknél a "kristálytükör meghasadt" (fogyatékosok). Imádkoznom kell a nőkért, akik nem is tudják micsoda hatalmas dolgot kaptak ajándékba az Úrtól! Imádkoznom kell az édesapákért, akik ugyanolyan féltő szeretettel vigyázzák gyermekeiket, mint az anyák csak nem mindig engedik meg Nekik. Az Ö álmaikat is ellopják, sokszor az Ö szívükre senki sem kíváncsi. Az anyaság ajándéka nekem nem adatott meg. De az én kezemben is van lázmérő!  A mindennapjaimat egy kispesti óvodában töltöm óvodásgyerekek között. A munkám ez, de Isten megajándékozott egy olyan feladattal is, amely arról szól, hogy gyerekeknek beszélhetek, gyerekeket taníthatok, arról, aki engem is megmentett, aki engem is szeretett és most is szeret Jézus Krisztusról. Ő változtatta meg az életemet, Ő adott sok csillogó szemű, maszatos arcú, babaillatú kisgyermeket. Ő az, aki mindent pótolt, aki megvigasztalt, aki 
Elvette szégyenemet. Szerettem volna, mindig nagyon vágytam arra, hogy gyermekem legyen.
Ő úgy döntött nem így lesz. Hogy miért? Nem tudom. Nem tudom miért, de azt tudom, szeret. Azt is tudom én is szeretek, mégpedig olyan szeretettel, ami nem tőlem származik, belőlem ilyen nem tud fakadni. Semmire nem lennék képes nélküle, főleg nem arra, hogy megbocsátsam nekem nem sikerült. Nem lennék képes egy maszatos arcot megtörölni, egy éhes szájat megetetni, egy lógó náthás orrot megtörölni, és századszor is elmondani mit miért nem szabad megtenni. Nem lennék képes huszadszor megbocsájtani és kitudja hányadszor átölelni, megvigasztalni. Ez az a szeretet, amely nem irigykedik és mindent remél, mindent eltűr. Az anyaság ajándéka nem adatott meg nekem, hiszem, hogy a "fiúság" ajándéka az enyém. 

(Elhangzott: 2016-01-31-én az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben)

Nagyné Kiss Éva