Lélek Gyümölcse - Szívesség: Dr. Boros Irén

”A Léleknek gyümölcse … szívesség”  Galata 5:22

Amikor a Lélek gyümölcsére gondolok, egy képeslap jut eszembe, melyen a Lélek gyümölcse egy szőlőfürt volt és a szőlőszemek voltak a gyümölcsök (szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség), egységet képeztek, ha nem is teljesen egyformák voltak, de együtt fejlődtek ki.
Az én életem szőlőfürtjén a szívesség gyümölcs néha a körülmények miatt savanyú volt, nem fejlődött megfelelően. Szívességet kérni, szívességet tenni, vagy akár elfogadni nem könnyű! Ezt a gyümölcsöt újjászületett keresztyén emberként is fejleszteni kell, szeretettel, őszintésséggel, tiszta szívvel, néha nagy türelemmel, a növekedés nem magától jön, nem egy automatikus folyamat. 
Egyik reggel munkába menet, autóbuszon utaztunk egy távolabbi szomszéddal, aki elpanaszolta, hogy egy ismerősének a pár hetes unokájának nagyon gyorsan kellene egy adott szakrendelésre időpont, és hogy milyen nehéz elrendezni, hogy vajon kaptak-e? Átfutott az eszemen, hogy a mi korházunk egyik erőssége pont ennek a szakrendelésnek a profilja, és minden szerénységgel mi vagyunk a legjobbak, biztos az lenne jó, ha hozzánk kértek volna időpontot. De, most miért folyok én bele, hisz nem is kért segítséget, és amúgy is nekem is szívességet kellene kérnem. Akkor belém hasított egy ige: „ha valaki tudna jót tenni és nem teszi, bűne az annak”. Megértettem mit vár el tőlem az Úr ebben a helyzetben és felajánlottam a segítségem. Nem került rá sor, de tudom, hogy az Úr a szívemet vizsgálta és a szándékon volt a hangsúly, hogy teszek-e szívességet ebben a helyzetben!
Nem szokatlan a szívesség kérés a mindennapi munkám során, naponta többször kérnek szívességet, főleg az ultrahangos napjaimon, és bizony nem mindig könnyű, az amúgy is telt előjegyzés mellett szívességet tenni, méghozzá örömmel. De, amióta szívemben tudatosan foglalkozom a szívességgel, kicsit könnyebb, próbálom ezt a gyümölcsöt nevelgetni, rákészülni már munkába menet, hogy valóban örömmel tehessem, nem pedig panaszkodva, nem duzzogva, és nem engedve, hogy a körülmények befolyásoljanak, hisz tudom, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”. Törekszem arra, hogy láthatóvá váljon, hogy Krisztus uralma alatt áll a szívem, így ez a terület is.
Élénken él bennem az élmény, amit nemrég fiam, Dávid szívesség kérése kapcsán megtapasztaltam. Első tejfoga mozogni kezdett, és másnap estére már tengelye körül forgatta, bennem csak az zakatolt, hogy így nem fekhet le, hisz lenyelheti és megfulladhat, és nem is a mi gégészetünk ügyel. Dávid megkért, hogy húzzam ki. Őszinte szívesség kérés volt, nem merült fel benne, hogy nem teszem meg, vagy az, hogy neki fájdalmat okozhatok. A realitás nem a tankönyv, ez a kicsi fog nehezen adta meg magát. Dávid könnyei kicsordultak, és még akkor is azt mondta: „Anya folytasd, nem baj, ha fáj!” Ilyen lelkülettel szeretnék én is Isten elé jönni szívesség kéréseimmel, nem baj, ha fáj Uram, mert ez az én javamat fogja szolgálni!
Megtanultam, hogy nyitott legyek a Léleknek gyümölcsét, a szívességet örömmel gyakorolni, megtapasztalva azt, hogy áldás fogja követni! 

(Elhangzott: 2016-05-29-én az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben. Szerkesztett változat.)

Dr. Boros Irén