Lélek Gyümölcse - Türelem: Kis Miklós

Kis Miklós vagyok, a türelem témaköréhez kapcsolódva szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek.
A türelem mindig valakihez, vagy valamihez való viszonyulást jelent. Személyek esetén önmagamhoz, társaimhoz, hívők vonatkozásában Istenhez, míg tárgyak esetén a környezethez való viszonyulást takarhatja.  A türelem egy egyensúlyi állapotot is kifejez, ahogyan testvérünk, Enikő beszélt korábban róla: elválaszthatatlan a békességtől és a szeretettől.
Én most Istenhez való viszonyulásunkról beszélnék.

• Lehetek-e türelmetlen Istenhez?
• Türelmes vagyok-e Istenhez?
• Isten mindig türelmes velem szemben.

Az első kérdésre rögtön adódik a válasz: előfordulhat, hogy türelmetlen vagyok Istenhez.
Életem egy régi szakaszából emelek most ki eseményeket: gyermekkoromban a családomban katolikus neveltetésben részesültem, édesanyám 14 éves koromban meghalt. Középiskolában tanultam tovább, és abban az időben valósággal öntötték belénk az ateista felfogást, így én is kezdtem úgy gondolkodni, hogy talán nincs Isten, mert ha lenne, akkor nem vette volna el tőlem az édesanyámat.
Elindulva az ateista úton KISZ titkár, majd párttag, vezetőségi tag, vasúti területen csúcsvezetőségi tag lettem. Hosszú időre, közel 15 éves időszakra eltávolodtam Istentől, mert nem érzékeltem közvetlenül a létezését, fogalmazhatok úgy, hogy nem szavaztam az életemben türelmet Istennek.
De Istennek békessége és szeretete kinyúlt felém. Türelmesen elviselte a gondolataimat, a lázadásomat, a tevékenységemet, végigvezetett ezen az úton, és egy ponton beleszólt az életembe. Nem volt szemrehányó, nem volt tolakodó. Megismertetett velem egy hívő lányt és adott számomra egy csodálatos feleséget és egy gyülekezetet. Segített abban is, hogy következmények nélkül meg tudjak szabadulni a pártkötöttségektől, és a bemerítkezéskor tiszta lappal elindított engem is a hívő élet útján.
Hívő életünk nem azt jelenti, hogy sosem vagyunk türelmetlenek Istenhez. Szinte minden nap előfordul, hogy nem engedelmeskedünk valamelyik parancsolatának. Legtöbbször a hétköznapi munkánk, programunk során akarjuk kezünkbe kaparintani életünk egy-egy részének irányítását. De előfordul olyan is, hogy nem tudunk mások felé szeretettel fordulni, olykor-olykor gorombaság a megnyilvánulásunk. Ha figyeljük magunkat, vagy az elszaladt idő visszapergetésekor találkozunk hibáinkkal, bizony sokszor találkozhatunk a türelmetlenség kategóriájával.
Ne gondoljátok, hogy én mentes vagyok a türelmetlenségtől. Aktív dolgozói koromban egy csomó el nem végzett feladatot halmoztam fel otthon az ingatlanunkon és nyugdíjba vonuláskor tervbe vettem a hegyek, vagyis az el nem végzett feladatoknak az eltüntetését. 
Aztán ahogy telt az idő, úgy kellett és kell rájönnöm, hogy a hétköznapokon is Isten Igéjét kell először elővenni, mert a hegyek nem gyorsan tűnnek el. A türelemhez békesség kell, ennek a forrása pedig Isten Igéje.
Tervezhetünk elérhető teljesítményt, a megvalósítást, vagy az eredménytelenséget a napnyugta fogja igazolni. Önmagunkat felmentve felmerülhet bennünk a gondolat: nem kaptunk elég segítséget Istentől. Követelhetünk-e Tőle?
Idézhetünk a Bibliából: Ézsaiás 45,9 szerint „Jaj annak, aki szembe száll alkotójával bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz?”
Nagy hiba lenne, ha hívőként elfeledkeznénk arról, hogy Isten a mi alkotónk és lehetőségeinket, határainkat is Ő szabja meg.
A követelés tehát nem lehet jó megoldás számunkra, sem türelmetlenül, sem anélkül.
Kérhetünk csupán. Kéréseink sokfélék lehetnek. Lehetnek anyagiak, betegséggel kapcsolatos gyógyítási kérelmek. Mindegyik abba a nagyságrendbe tartozik, amelynek a megvalósítása meghaladja az erőnket, vagy a lehetőségünket. Kéréseink teljesítése nem érdemeink szerint történik, hanem Istenünk döntése alapján. (Sokan úgy vélik, hitünk alapján.)
Bár mulasztásainkat, vétkeinket ismerve Mennyei Atyánk nagyon hosszútűrő, mégsem gondolom, hogy kérésünk lehetne türelmetlen hangvételű.
Az Újszövetségben leírt parancsolat szerint: „Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”
Ha mindezt gondolatainkban, érzelmeinkben, értelmünkben teljesíteni tudjuk, akkor ez kizárja azt a lehetőséget, hogy türelmetlenné váljunk Istennel szemben.
Isten pedig mindig türelmes.

(Elhangzott: 2016-04-23-án az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben. Szerkesztett változat.)

Kis Miklós