Megtérés

Az Apostolok Cselekedeteit olvasva láthatjuk, hogy Pál apostol a saját megtérése történetét számtalanszor mondja el a szolgálata során és hivatkozik rá a leveleiben is. Miért?
Isten hatalmának, életet átformáló erejének az egyik legnagyobb, legerőteljesebb bizonyítéka az, amikor valaki elmondja, hogy miként találkozott személyesen Istennel és milyen következménye lett ennek.

Sokáig azt hittem, hogy az én megtérésem története 1986-ban kezdődött kb, amikor Balatonalmádiban egy nyaralásnál egy amerikai lány a strandon megszólított és angolul mesélt nekem arról, hogy az ember és Isten között egy hatalmas szakadék tátong. Ez a szakadék pedig a bűn, de mivel Isten szereti az embert, ezért a szakadékra egy hidat épített, ez a híd nem más, mint Jézus Krisztus. Egy gyerekes rajzot készített és annak segítségével magyarázott. Akkor 14 éves voltam és talán az első angol anyanyelvű ember volt, akivel beszéltem. Ez a magvetés elindított bennem egy keresést: Apukámmal több gyülekezetbe és alkalomra is elmentem és egyre mélyebb vágyakozás volt bennem Isten iránt. Sokféle dolgot tapasztaltam, bizonyságokon, énekeken, igehirdetéseken keresztül mélyen megérintett Isten. De sajnos sok negatív dolgot is tapasztaltam a hívők között, míg végül egy testvérnő kiábrándító és bántó megjegyzése után hátat fordítottam a hívőknek és hamarosan Istennek is.

Ezután éltem tovább a kis kamasz életem, amelyben volt minden a következő 3 évben: tanulás, sportolás, bulizás, fiúzás, lázadás a szülők ellen. Egyszer Anyukám nem akart elengedni, majd túl korán akart hazarendelni egy buliból. Nagyon haragudtam rá és jól össze is vesztünk. Ő felnőttként nyilván átlátta a helyzetet és nem véletlenül mondta, hogy mikorra kell hazamennem. Nem mentem haza. Az a fizikai és lelki mocsok, értelmetlenség és züllés, amit ott átéltem rádöbbentett arra, hogy rossz irányba haladok. Emlékszem, hogy hajnalban a metrón hazafelé zötyögve mélységes üresség töltötte be a szívemet és szinte hallottam a kérdést: „Mit keresel te ezeken a helyeken? Te nem tartozol oda…” 1988 decemberében az öcsém, Ákos a téli ifjúsági napokon átélte Isten szeretetét és nekem is mesélt erről. Láttam az örömét és irigyeltem. 

1989 januárjában elkezdtem járni az ifjúsági alkalmakra ide a gyülibe. Január végén én is csodálatosan megtapasztaltam, hogy Isten mennyire szeret, és megértettem, hogy minden rossz döntésemet, tettemet, engedetlenségemet megbocsátja és nagyszerű jövőt készít nekem. Ma is jól emlékszem, ahogy könnyek között térdeltem és úgy imádkozott értem Béres Sanyi, akkori ifi vezető és a fiatalok azon a szombat estén.29 év telt el azóta. Ma is úgy gondolom, hogy Isten nélkül nem lehet teljes és hosszútávon értelmes életet élni. 

Néhány hete hozzám kerültek édesapám hagyatékából családi fényképek. Ekkor kezdtem igazán megérteni, hogy az Istennel való találkozásom története NEM 1986-ban kezdődött.
Apai nagyanyámat Patrik Etelkának hívták. Ő már az 1930-as években a kispesti gyülekezet tagja volt. Zenélt ő is és a testvérei is. Patrik Gyula a bátyja és a féltestvérük Belák Irén számos vidéki pünkösdi gyülekezetbe mentek el, hogy ott zenészeket és énekeseket képezzenek.Apukámtól tudtam, hogy Gyula bácsi szinte bármilyen hangszert megszólaltatott, de a hogy a nagymamám is hegedült, gitározott és mandolinon is játszott azt csak a képekről tudtam meg.Tudomásom szerint a nagymamám később ennek, az akkor Aréna úti gyülekezetnek lett a tagja. Apukám 27 évesen döntött az Úr Jézus követése mellett. A szüleim ebben a gyülekezetben kötöttek házasságot. Kisgyermekként engem, az öcsémet, majd a húgomat is itt mutattak be és kértek áldást az életünkre.Aztán kimaradt sok év, de Isten hűsége örök, elhívása visszavonhatatlan:

A hívő nagymamámnak, Etelkának lett két gyermeke: Imre az apukám és Panni a nagynéném, akik felnőtt korukban szintén Isten gyermekei lettek. Az Apukámnak lett két gyermeke: Ákos és én és mi is Istent választottuk. Nekem is lett két gyermekem: Áron és Hanna, akik szintén az Urat választották.Mi ez, ha nem az Isten generációkon átívelő hűsége és kegyelme?

Nem tudom, hogy kik, mikor és hány imát mondtak el értem, de Józsuéval együtt mondhatom, hogy:  „én és az én házam népe az Urat szolgáljuk" (Józsué 24:15), és a zsoltárossal is együtt énekelhetem: 
„Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100:5)

Fábiánné Oszkó Hajni
2018-01-07