Reformációi istentisztelet az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” Pál apostol filippieknek írt levelében megfogalmazottak (4. rész 4. vers) voltak a központi gondolatai Papp János igehirdetésének október utolsó vasárnapján az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben tartott istentiszteleten. 

Az alkalom különleges volt. Sajnos, már nem feltétlenül azért, mert csak korlátozottan, szigorú egészségügyi szabályok betartásával volt látogatható – ehhez lassan hozzászoktunk – hanem azért, mert a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) szervezésében zajlott és a 2020. évi Reformáció Hónapja ünnepi záróistentisztelete volt. (A teljes istentisztelet visszanézhető a képre kattintva 10:18-tól. A későbbiek látható képgaléria képeinek jogtulajdonosa az Agapé Pünkösdi Gyülekezet, a képeket készítette Győrfi-Bátori Péter (Purephoto).)

De minek örüljünk éppen most, a koronavírus-járvány közepén, amikor annyi aggódalom van bennünk az egészségünkért, a jövőnkért, szeretteinkért, a reményért? Az igehirdetés után erről beszélgettünk vendégekkel és vendéglátókkal.

Jogunk van örülni?

A kérdés úgyis megfogalmazható – hirdette közöttünk Papp János, baptista egyházelnök, a MEÖT elnökségi tagja –, hogy joga van-e a keresztényeknek örülni, ha szenved a társadalom? Pál apostol nagy nehézségek közepette, bilincsbe verve, börtönben írja levelét, amit az „Öröm levél”-ként tartunk számon, és amiben tizenhat alkalommal említi az örömöt. Miért érzi Pál úgy, hogy joga van örülni és miért tud örülni? A dolgok kulcsa Jézus Krisztus: örüljetek az ÚRBAN. Ha benne élünk, ha belőle táplálkozunk nem vagyunk egyedül, körülvesz minket Krisztus szeretete. Aki minket lát, Őt látja, vele találkozik. És ki tud ma örülni, ha nem a keresztények? A társadalom állandó fenyegetettségben él, és ezt az érzést a környezet folyamatosan erősíti, lassan már az elviselhetetlenségig. A keresztények számára azonban ez a fenyegetés súlytalan, hiszen bizonyosságunk van az élet és a halál dolgában, ahogy Pál írja az idézett levélben: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Filippi 1:21). Krisztus az élet és Krisztus a nyereség. Jogunk van és tudunk is örülni, ha Krisztusban élünk, ha Krisztusban vagyunk.

De van-e okunk örülni? ¬– kérdeztük testvérünket az alkalom után. Ha a világot, a történelmünket, a mostani környezetünket nézzük, akkor nincs. De ha Istenre nézünk, ha Krisztus él bennünk, ha belőle táplálkozunk nap mint nap, akkor mindenekkel együtt vagy éppen mindenek ellenére van bennünk egy belső öröm, ami kisugárzik belőlünk és látható lesz a környezetünk számára. Számtalan okunk van örülni, sokkal több, mint amiért szomorkodnunk kellene – válaszolta Papp János. 

És Luther Márton örült volna a mai napnak?

– kérdeztük Dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkészt, a MEÖT főtitkárát. Luther Márton nem akart egyházszakadást, ő a katolikus egyházat szerette volna megreformálni – kezdte a választ. Amikor 1517. október 31-én kiszegezte a wittenbergi vártemplom ajtajára 95 tételét olyan változtatásokat indított el az emberek gondolkodásában, ami ma azt jelenti, hogy van egy protestáns ága a nyugati egyháznak. Nagyon sok minden változott az elmúlt 500 év alatt, az a katolikus egyház már nem a mai katolikus egyház, a reformációt elindítók már nem mindenben azonosak a mai reformátorokkal. Éppen azért azt gondolom, Luther Márton örült volna, ha ma köztünk van. Mert ma az ige tisztán és világosan hangzik, az ingyen kegyelemből, hit általi megigazulás lehetősége kitűnt a mai igehirdetésből is, és ez általában jellemző a protestáns prédikációkra. 

Szervezetünk 1943-ban két egyház, a református és az evangélikus egyház összefogásával indult el, ami akkor egy nagyon fontos folyamat kezdete volt. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsához 2011-ben csatlakozott a Magyar Pünkösdi Egyház. A magyar katolikus egyház – a Vatikán nemzetközi szerepvállalásával megegyező helyzetben – megfigyelő-együttműködő tagként van jelen a MEÖT munkájában, ami azt jelenti, hogy a bizottsági munkákban nem vesznek részt, de mind a helyi szinteken, a „falusi templomokban”, mind a „nagy”, országos ügyekben egyaránt együtt dolgozunk. Mivel számos európai országban a helyi katolikusok tagjai a nemzeti ökumenikus tanácsoknak, ezért bízom én is, hogy egyszer Magyarországon is teljes jogú tagként lesznek jelen katolikus testvéreink a MEÖT-ben – erre mi nyitottak vagyunk.

A MEÖT együttműködési fórumot kínál a 11 tagegyháznak. Az országos tanács hozzáadott értéke, hogy megszervez olyan országos eseményeket, amelyeken keresztül mindenhol Magyarországon a gyülekezetek együtt tudnak imádkozni, közösen tudják hallgatni az igehirdetéseket. Mindenképpen pluszérték az, hogy azok a gyülekezetek, amelyek vasárnaponként a saját istentiszteleti helyeiken gyűlnek össze, az ökumenikus imahéten együtt tudják áldani az Urat. Egy olyan közösséget próbálunk létrehozni, megteremteni Jézus Krisztusban, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy Krisztus összeköt minket. Teológiai kérdésekben természetesen vannak köztünk különbözőségek, de például amikor húsvétkor, Krisztus feltámadásakor a 11 tagegyház, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával kiegészülve 12-en együtt kiadunk egy közös nyilatkozatot az azt mutatja, hogy mégis tudunk együtt gondolkodni és ugyanazt mondani. 

Az egység megteremtésében megvan a hívők személyes felelőssége is – teszi hozzá Papp János. Amikor látjuk magunk körül a sok-sok türelmetlenséget, akkor nekünk nem szabad tobzódni a békétlenségben, az idegességben, hanem türelmesen, sok-sok szeretettel kell reagálnunk a környezetünkre. Az egyházi, közösségi szinten pedig felelősségünk, hogy mi hívők megtaláljuk egymással a közös hangot. Ez nem a hiteleveink feladását jelenti, hanem azt, hogy a magunk azonosságtudatával, hitével együtt közösségben kell lennünk azzal a hívő társadalommal, ami körülvesz minket. Egyenként, egyénenként nem érhetjük el az egész társadalmat, ahhoz a hívők együttmunkálkodása, Krisztusra-figyelése kell. Ez a mi felelősségünk.

A pünkösdiek szerepe és felelőssége

Sok éves folyamat eredményeként értünk el odáig, hogy 2011-ben a Magyar Pünkösdi Egyház csatlakozott a MEÖT-höz – kezdi Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház egyházelnöke. Bár részt vettünk közös rendezvényeken, számos megbeszélésen, de voltak szervezeti fenntartásaink. Ezek közül a legzavaróbb, hogy az Egyházak Világtanácsa, amelynek tagja a MEÖT is, számunkra túl szorosnak ítélt módon alakítja kapcsolatait más világegyházakkal, ez a túl szoros kapcsolat számunkra megkérdőjelezhető. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa azonban jó értelemben vett konzervatív közösség, így a köztünk lévő vitapontok lassan tisztultak a találkozások során, és 2011-2012-ben elérkezettnek láttuk az időt a csatlakozásra, illetve a MEÖT részéről a befogadásra. A magyar helyzet egyébként nem különbözik az általános európai gyakorlattól, nemzetközi szinten is egyre nyitottabbak a helyi testvéregyházak a pünkösdiek felé, és viszont. 

A csatlakozáskor azt kérték tőlünk, hogy hozzuk a Tanácsba magunkat, ami bennünk többlet másokhoz képest, hozzuk a mi pünkösdi karakterünket. Ez megnyugvás volt, hiszen nem kellett feladnunk elveinket, magunkat, nem kellett beolvadnunk. És mi hoztuk a buzgóságot, a lelkesedést, néha egy-egy „Halleluja!”-t és felemelt kezet is.  Mit kaptunk cserébe? Ahogy az embernek jót tesz, ha egy kicsit szélesebb horizonton látja a világot, amihez közelebb kell kerülnie a megismerni kívánt világhoz ugyanúgy szervezeti szinten is jobban ismerhettük meg a testvéregyházakat a csatlakozással. Sok mindent kapunk, hiszen a történelmi egyházaknak több száz évük volt kifejteniük, megfogalmazniuk például a teológiát, többi idejük kiérlelni az egyházi struktúrát. A Tanács ülésein rendszeresen beszélgetünk arról, hogy egy-egy felmerült problémát az egyes egyházak hogyan oldják meg, ez inspiráló.

Jó volt megtapasztalni, hogy több társegyházzal közösen tarthattunk istentiszteletet az imaházunkban – erősíti a többiek gondolatát Németi Zsolt, az alkalomnak helyet biztosító Agapé Pünkösdi Gyülekezet lelkipásztora. Nem vagyunk többek, de nem vagyunk kevesebbek sem más egyházaknál. Amit mi adni tudunk a Szentlélek személyének hangsúlyozása, amire nemcsak szükség van, hanem óriási igényt is betölt. A Szentlélek személye az, aki erősíti bennünk a bátrabb kiállást, segít nekünk pünkösdieknek a munkában.  

2020. évi Reformáció Hónapja ünnepi záróistentisztelete 
Helyszín: Agapé Pünkösdi Gyülekezet imaháza
Időpont: 2020. október 25.
Dicsőítés: Agapé Pünkösdi Gyülekezet dicsőítőcsoportja, vezető: Sztrida Barnabás
Köszöntés: Németi Zsolt
Közbenjáró ima: Pataky Albert
Igehirdetés: Papp János
Záróimádság: Vigh Bence
Áldásmondás: Fischl Vilmos
Szeretetvendégség: Agapé Pünkösdi Gyülekezet, Nagy László vezetésével

Dénes Ferenc