Bevezetés

„Hittem, azért szóltam" - vallja a zsoltáros.1 „Hiszünk mi is, és azért szólunk!"2 - ezúttal írott, okmányszerű formában.

Közösségünk létrejöttének, fennmaradásának, növekedésének kulcsa a tevőleges hitvallás, bizonyságtétel. Ebben az értelemben a magyarországi pünkösdi mozgalomnak a kezdetektől fogva volt hitvallása, akkor is, ha ezt formálisan, tételesen nem fogalmazta meg. Mindemellett különbséget kell tennünk az általános értelemben vett bizonyságtétel és az okmányszerűen megfogalmazott hitvallás között. Keresztény3 bizonyság­tételünk, tanúságtételünk lényege, hogy elmondjuk, amit Jézussal átéltünk, tapasztaltunk. Ez utóbbi - bár Jézus tetteiről szól -, a bizonyságtevő szubjektív tapasztalata. Nem biztos, hogy teológiailag, dogmatikailag értelmezve teljes, helyesen megfogalmazott, ám mindenképpen összhangban kell lennie a Szentírással. Az okmányszerűen megfogalmazott hitvallás ettől eltérően az egyház, közösség közös hitének tartalmát foglalja össze nem szubjektív, hanem általános érvényű, teológiailag adekvát (a lényeget pontosan tükröző) módon, lehetőleg úgy, hogy a félreértések elkerülhetőek legyenek. Ilyen megfogalmazásra törekedtünk e hitvallás elkészítése során.

Hitvallásunk tehát deklarálja hitünk lényegét, tartalmát. Helyes önismeretre, önértékelésre segít bennünket a közösségen belül, s egyben mások, a kívülállók számára is nyilvánvalóvá teszi, mit várhatnak tőlünk hitünk alapján.

Mi a haszna ennek a hitvallásnak? A fentiekkel együtt haszna az, hogy

  • megmutatja: a keresztény egyházak közösségébe tartozunk;
  • megvilágítja, mi az, ami összeköt minket a saját közösségünkben egymással és az egyházak csa­ládjában másokkal;
  • megmutatja hitünk sajátos vonásait, azaz, hogy mely jegyekben különbözünk más egyházaktól;
  • erősíti identitásunkat (önazonosság-tudatunkat): megvilágítja, kik vagyunk, és miért tartozunk ös­sze, miért vagyunk pünkösdiek;
  • irányt szab biblia-értelmezésünknek, hitünk gya­korlásának (regula fidei); elhatárol és véd a - kí­vülről és belülről jövő - tévtanításoktól;
  • segít, hogy egyformán emlékezzünk arra, amire el­jutottunk; ösztökél, hogy amire eljutottunk, aszerint is járjunk (Fil 3,16);
  • összegzi azt, amit elődeink az Írásból megértet­tek, ami számukra abból kikristályosodott hithar­cuk során - és amit mi, utódok is vállalunk, val­lunk;
  • segít megválaszolni a hitünkkel, meggyőződé­sünk­kel kapcsolatos kérdéseket önmagunk szá­mára és mindazoknak, akik hitünk iránt érdek­lődnek.

A Magyar Pünkösdi Egyház hitbeli tekintetben az egyházak nagy családjának protestáns ágához tartozik. Vallja az Apostoli hitvallást, valamint a Nicea-konstantinápolyi hitvallást.

Jelen hitvallás kidolgozásakor figyelembe vettük a magyarországi pünkösdi mozgalom története során eddig készült és általunk ismert hitvallási dokumentumokat:

1. Az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek hitelvei és tantételei (összeállította: Ladó József, Budapest, 1949, 8 o.). (Aláírták: Deák József, Fábián József, Fleisch János, Hidvégi Gergely, Kalincsák Mihály, K. Szűcs József, Kurgyis János, Ladó József, Siroky István.)

2. Az Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek hitelvei (in Gyülekezeti hitelvek, kézirat, Budapest, 1955, 45 o.).

3. Evangéliumi Keresztyének - Pünkösdiek - hitelvei (összeállította: Fábián József, kézirat, Budapest, 1969-70, 109 o.).

4. Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség hitvallása (összeállította: Fábián Attila, in A Magyarországi Szabad­egy­házak Tanácsához tartozó tagegyházak hitvallásai és szervezeti szabályzatai, a Szabadegyházak Tanácsa Lelkész­képző Szemináriumának tanulmányi füzetei - az egyház és társadalom köréből II., kézirat, Budapest, 1981, 38-47. o., szerk.: Szakács József).

Pataky Albert
elnök

 


1 Zsolt 116,10

2 2Kor 4,13

3 A magyarországi protestáns egyházak ma a keresztyén kifejezést használják, teológiai jelentőséget tulajdonítva annak, hogy ti. a keresztyén kifejezés a görög christianosra, azaz Krisztusra utal, a keresztény kifejezés pedig a keresztre. A magyar nyelv termé­szetes fejlődéséhez és a mai általános szóhasználathoz igazodva mi a ma már régiesnek ható keresztyén kifejezés helyett a keresztényt részesítjük előnyben, ez tehát csupán szóhasználati, nem teológiai értelmezés szerinti eltérést jelent.

 

fel