Keresztyén Pészach I. rész

Húsvétkor Jézus feltámadására emlékezünk. De mire emlékezett Jézus húsvétkor?
A zsidó húsvét, a Pészach, a mai napig az Egyiptomból való kivonulásra, pontosabban a tíz egyiptomi csapástól való megmenekülésre emlékezteti Izráel népét. Az ünnep neve, a Pészach is „elkerülést” jelent. Ez a szabadság, a szabadulás, az Egyiptomból való kivonulás ünnepe. De mit jelent ez ma nekünk, újszövetségi hívőknek?
A bibliai szimbolikában Egyiptom a bűnt, a bűnös világot jelképezi. Innen hozott ki minket Jézus az ő egyetlen tökéletes húsvéti áldozata által és vitt be az Ígéret Földjére, azaz a mennyei örök életbe, melynek már most itt a Földön részesei vagyunk (legalábbis részben, ezért várjuk a test feltámadását). De nem csak ez az egyetlen utalás jelenik meg ezen az estén. Bár nem tudjuk, pontosan hogyan zajlott Jézus idejében egy szédervacsora, az Evangéliumok alapján sok ma is létező elemet felfedezhetünk. Nézzük tehát meg, mit láthat meg egy mai keresztyén egy mai széderestének az eseményein keresztül Isten tervéből.
A Pészach ünnepének, Niszán hó 14-ének előestéjén, a széderestén  (ami azt jelenti, „a rend éjszakája”) kerül sor a rendkívül kötött koreográfiájú pászkavacsorára. Ez az az utolsó vacsora, amit Jézus a tanítványaival együtt nagycsütörtök este elfogyasztott: „A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján a tanítványok Jézushoz mentek és megkérdezték: "Mit akarsz, hol készítsük el a pászkát, hogy aztán megehesd?” (Mt26:17, Mk14:12, Lk22:7)
A vacsoraasztal központi eleme a szédertál, amin hat speciális jelentésű étel található. Nem ez a főfogás, de szinte mindent elfogyasztanak róla a vacsora egy meghatározott pontján, ugyanis jelentésük van.
Az első étel a szédertálon sült csontos bárányhús. Ez egyrészt a Törvény megtartása: „E hónap tizedikén vegyen magának ki ki egy bárányt, az atyai ház szerint, egy bárányt egy ház számára. És legyen nálatok őrizet alatt tizennegyedik napjáig; e hónapnak; akkor vágja le azt Izrael községének egész, gyülekezete, estefelé” (2Móz12:3b,6) „és csontot el ne törjetek benne.” (2Móz12:46b)  Manapság már nem eszik meg, mivel nem áll Jeruzsálemben a Templom, nincs oltár, nincs áldozás és otthon nem szabad jobban eleget tenni a parancsolatnak, mint amennyire az a Templomban lehetséges. De ott van a tálon, emlékeztetőül. Ez nekünk azonban egy szimbólum is. Jézus Krisztus az Isten Báránya (Agnus Dei, Jn1:29), akinek a kereszten sem törték el a csontjait, hasonlóan előképéhez, a pászkabárányhoz: „Mikor azonban Jézushoz érkeztek és látták, hogy már halott, nem törték össze a lábát, azért történtek meg ezek, hogy beteljesedjék ez az írás: »Csontjait nem fogják összezúzni.«” (Jn19:33,36)
A második étel a tálon valamilyen keserűfű, praktikusan torma. Ez utal az egyiptomi keserűségre is, de nekünk Jézus szenvedéseire is.
A harmadik valamilyen zöldség, mely a tavasz szimbóluma (tavaszi ünnep lévén), de Jézus Krisztus feltámadásának jelképe is.
A negyedik sült tojás, a szentélybeli egyéb húsvéti áldozatokra való utalásként, az újjászületés szimbóluma.
Az ötödik étel egy furcsa keveréke almának, diónak, fahéjnak és bornak. Kerülhet még bele körte, mazsola, füge, narancslé, méz, ízlés szerint. Az egyiptomi vályogvetésre, a zsidók rabszolgamunkájára emlékeztet; de finom. Nagyon finom.
A hatodik nem étel, hanem egy tálka sós víz, az egyiptomi könnyeket (és Jézus gyötrődését) jelképezendő.
A vacsora apéritif-fel, egy pohár borral kezdődik.
A este folyamán öt pohárral szolgálnak fel, de csak négyet isznak meg belőle (ez kb. 3,5 decilitert jelent), ez az első közülük. Ezek elfogyasztása a nők számára is kötelező és a legszegényebbek sem hagyhatják ki. Az öt pohárnak ugyanis jelentése van.
 „Azért mondd Izrael fiainak: Én vagyok az Örökkévaló és én kivezetlek benneteket Egyiptomnak rabmunkái alól, megmentelek benneteket szolgálatukból, s megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy büntetésekkel. És veszlek benneteket magamnak népül, én pedig leszek nektek Istenül, és megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló a ti Istenetek, aki kivezetett benneteket Egyiptom rabmunkái alól. És elviszlek benneteket az országba mely felől fölemeltem kezemet, hogy adom azt Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, s adni fogom azt nektek örökségül, én az Örökkévaló.” (2Móz6:6-8)

  1. Kivezetlek - Ez az általunk korábban elkövetett vétkek bűnös voltának felismerése.
  2. Megmentelek - A rosszra való hajlamtól Isten megszabadít. 
  3. Megváltalak - Az eddig elkövetett bűnöket is megbocsátja Isten
  4. Veszlek népemül - Most már Istenhez tartozunk, az ő gyermekei vagyunk. (Róm8:16 „Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.”)
  5. Elviszlek benneteket az országba - Ehhez az ígérethez, a Kánaánba való bemenetelhez tartozó pohár Illés pohara, de hogy miért, arról később.

Ezek közül az első pohár bor volt az, melynél Jézus megígérte, hogy az az utolsó szédervacsorája egészen addig, amíg a Mennyben a teljes Egyházzal együtt nem fogyasztja el újra: „Akkor így szólt hozzájuk: »Nagy volt bennem a vágy arra, hogy mielőtt szenvednék, ezt a pászkát elköltsem veletek. Mert azt mondom nektek, hogy többé nem eszem abból, amíg az az Isten királyságában el nem jut a teljességre.« Azután a poharat fogta meg, és hálát adván így szólt: »Vegyétek ezt és osszátok el egymás között. Azt mondom ugyanis nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből addig, amíg az Istennek királysága el nem jön.«” (Lk22:15-18)
Az előétel a szédertál zöldsége a szédertál sós vizébe mártva. Ennek kapcsán jelezte Jézus, hogy ki fogja elárulni: „aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az fog engem elárulni.” (Mt26:23, Mk14:18,20) A tanítványok valószínűleg már nem emlékeztek ki volt az, de szöget ütött a fejükbe, mert később még rákérdeznek. Illetve a mindig mindent tudni akaró és jobban tudó Péter kérdeztet majd rá Jánossal.
Ezután eltörik a pászkát.

Tóth BenceTóth Bence

 

 

Kategóriák: