Lélek Gyümölcse - Jóság: Durkó Tünde

Ádámkó Andrásné, Durkó Tünde vagyok. Békésen születtem és éltem 40évig. Nagyon hálás vagyok Istennek hívő szüleimért és testvéreimért,férjemért és gyermekeimért, menyemért, vejemért és unokámért. Elmondhatom, hogy ajándékok ők nekem.
Hétgyermekes nagycsaládban nőttem fel, és a legnagyobb jó indulattal se voltam jónak nevezhető kislány. Ezt a tulajdonságot a 15 hónappal fiatalabb húgom mondhatta magáénak. Ő mosolygós, csendes, békés kislány volt, aki ott maradt ahova ültették, később minden idegennel hamar beszédbe elegyedett, stb. Én két bátyámmal együtt fára másztam, fociztam, birkóztam és nagyon élveztem a társaságukat. Egyenrangú partnerként kezeltek, így elég erős és határozott lettem. Az iskolában csak egyszer kellett megvernem a legerősebb fiút az osztályban. Többé senki nem akart velem ujjat húzni, sőt én védtem meg a gyenge fiúkat. Amolyan békefenntartó szerepet játszottam. Elég zárkózott voltam idegenek társaságában és nem szerettem az embereket. Nem barátkoztam, beszélgettem idegenekkel. Ezt a húgomra hagytam. Mindenkiben megláttam a rossz tulajdonságát és ez nagyon kiábrándított.
Tizenöt éves születésnapomra Istentől a legnagyobb ajándékot megkaptam, megtértem, újjászülettem és Szentlélekkeresztséget kaptam. Ráébredtem ara, hogy Isten olyannak szeret, amilyen vagyok, és nem kell erőlködnöm, kicsikarnom magamból valami jót. Olyan túláradó öröm és boldogság öntött el, hogy másnap az osztályba belépve megkérdezték az osztálytársaim hogy szerelmes vagyok? Miért gondoljátok? -kérdeztem vissza. Mert úgy ragyog az arcod – válaszolták.
Döbbenten tapasztaltam, hogy szeretem az embereket, rájöttem, ha Isten él bennem az Ő szeretete erősebb az én előítéleteimnél, és mivel Ő engem olyannak szeret amilyen vagyok, én is szerethetek másokat olyannak, amilyenek. Ez nem az én szeretetem, nem emberi személyválogatós, hanem Istené, aki nem személyválogató. 
Egy régi történetet szeretnék veletek megosztani. Békésen történt, a gyermekeim kicsik voltak és otthon voltam velük, amikor találkoztam a tömblakásunkban, a másik lépcsőházban  lakó sokízületi gyulladásban szenvedő, kedves 50 év körüli hölggyel, aki már csak biciklivel tudott közlekedni, úgy el volt deformálódva a keze és a lába. Köszöntünk egymásnak és pár udvarias szó után ment mindenki a dolgára. Búcsúzás után erős érzésem volt, hogy közelebbi kapcsolatba kéne lépni vele. Vívódtam egy ideig, ezt technikailag hogyan oldjam meg, hisz már mondtam, nem voltam idegenekkel könnyen barátkozó típus. Végül egy hét múlva – a szomszéd nénit nevezzük Babett néninek- csak úgy meglátogattam, majd felajánlottam, hogyha szüksége van vásárlásban vagy bármiben segítségre, én szívesen segítek. Eleinte csak néha kért meg egy-egy szívességre, később már naponta vásároltam, néha főztem és takarítottam stb. nála. Ahogy idősebb lett az édesanyja meghalt, a testvérével összeveszett, az egyetlen fia pedig messze költözött és évente csak egyszer-kétszer látogatta meg, így én voltam az egyetlen, naponta elérhető támasza. Ekkor értettem meg, miért éreztem azt a kényszerítő érzést 10 évvel azelőtt. Ugyan felajánlotta, hogy eltartási szerződést köt velem, de ezt határozottan visszautasítottam, mivel volt egy fia. 
Isten volt az, aki indított a segítségre, ő adott erőt, hogy naponta örömmel segítsek Babett néninek. Isten jó és én csak engedtem, hogy az Ő jósága kiáradjon rajtam keresztül. Amint említettem, én nem voltam jónak nevezhető, de Isten jó és ha Ő ül életem trónján, akkor tudok számára is igazán értékelhető jóságos dolgokat tenni.
Mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy miért van az, hogy aki gyermek-, vagy fiatalkorában a jóságáról, kedvességéről, engedelmességéről volt közismert, az idősebb korára miért lesz emberkerülő, zárkózott, vagy depressziós, vagy alkoholista? Megfigyeléseim alapján a jó emberek körülbelül 80%-a megy át ilyen változáson. Babett néni is egy volt ezek közül.
Sok megfigyelésembe, utánaolvasásomba került mire talán rájöttem a lényegére.
Aki sohasem volt jóságos, mint amilyen én is vagyok, azt nem kell meggyőzni, hogy újjászületés után is szükség van megszentelődésre, folyamatos változásra. Nem vagyok tökéletes, ezért engedem, hogy Jézus alakítsa és formálja a tulajdonságaimat, és ő ezt meg is teszi, ha hagyom.
A jó ember viszont tudat alatt elvárja, ha ő jót tett, azt vissza is kapja attól az embertől valamikor, valamilyen más formában. Sebzett szívű lesz egy idő után, amikor rájön, hogy csak nagyon ritka esetben gondolkodik a másik is így, sokan nem viszonozzák a jóságát. Lehet, hogy kívülről továbbra is teszi a jót, de ha közelebbi barátságba kerülünk vele, kitárja a szívét és árad belőle a keserűség a harag, mert mások nem olyan jók, mint ő. 
A Márk 10. rész 17-től 22 versig, a gazdag ifjú történetéből jól levezethető, amikor Jézus még meg is kedvelte ezt a majdnem tökéletes ifjút (Márk 10:21), de talált egy fogyatkozást benne. Ez az egy fogyatkozás elég volt arra, hogy elválassza Istentől. Tehát ha Jézus kedvel a jóságodért, ez akkor sem elég az üdvösségre. Senki sem tökéletesen jóságos, csak Isten, és ezen a Földön Jézus volt az egyetlen tökéletes ember. Neki mindegy, hogy egy, vagy tíz, vagy százféle fogyatkozásom van, mindenféleképpen szükségem van a bűnbocsánatra, megváltásra és életem végéig tartó megszentelődésre, ami azt jelenti, hogy hajlandó vagyok azt tenni életem minden területén, amire kér Isten, és nem csak az embereknek akarok megfelelni.
A hívő ember jósága nem az alaptermészetéből fakad. Én nem voltam jó. Ha befogadom Jézust a szívembe és hagyom hogy ne az én akaratom, hanem az Ő ötletei, akarata érvényesüljön az életemben, akkor tudom tenni az előre elkészített Isteni jó cselekedeteket, semmit nem várva érte, sem hálát, sem mást. Nem leszek sebzett lelkű, hiszen tudom, hogy nem én tettem, hanem Krisztus, aki bennem él, akkor nekem nem jár érte semmi. 
Egy előnye mégis lesz:„Aki mást felüdít, maga is felüdül” mondja a Biblia. Kiegyensúlyozott, boldog ember leszek. 
Tény, hogy nap mint nap meg kell küzdeni a saját testünkkel. Nem kell a szőnyeg alá söpörni kudarcainkat, hogy emberek vagyunk és mással is megesik stb. mert így hamar sebzett lelkűek leszünk. Ha elbukunk, van lehetőségünk bűnbánattal bevallanunk és új erővel tovább indulnunk. 
Áldjon meg az Úr meg mindenkit, hogy megtérve, újjászületve az előre Isten által elkészített jó cselekedeteket tudja tenni, Jézus erejével, az Ő dicsőségére.

(Elhangzott: 2016-06-19-én az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben. Szerkesztett változat.)

Ádámkó Andrásné Durkó Tünde