Miért nem vagyunk többen?
Carey Nieuwhof cikke a churchleaders.com portálon jelent meg, és alapvetően gyülekezeti pásztoroknak szól. Azt gondoljuk azonban, hogy a kifejtett gondolatok szélesebb körben is hasznosak lehetnek. A növekedés hiánya a mi gyülekezeteinknek is probléma - és ez nemcsak a pásztorok problémája...
Minden gyülekezet növekedni szeretne, mégis a legtöbbje kislétszámú marad. Mi ennek az oka?
Annak ellenére, hogy a modern és a tradicionális média elsősorban a megagyülkezetekkel foglalkozik, a valóság az, hogy Észak-Amerikában a gyülekezetek többsége alacsony létszámú. A Barna-csoport [1984-ben alapított evangéliumi keresztény közéleménykutató cég] statisztikája szerint az átlagos létszám a protestáns gyülekezetekben 89 fő felnőtt, a gyülekezetek 60 százalékában 100 fő alatt van a létszám, és csak 2 százalékukban 1000 fő feletti az alkalmakat látogatók száma.
Ne értsük félre, nincs semmi baj a kislétszámú gyülekezetekkel! De minden kis gyülekezeti vezető, akivel eddig beszéltem, azt szeretné, ha növekedne a gyülekezet létszáma. Ez természetes, hiszen ez a gyülekezet küldetése. Minden egyes napon azt akarom, hogy eredményes legyen a gyülekezetünk abban az értelemben, hogy legalább egy embert elérjen azzal a reménységgel, ami a Krisztusban van.
Mi tehát az oka annak, hogy a legtöbb gyülekezet létszáma nem haladja meg a 200 főt? Nem azért:
- Mert nem vágyunk rá - minden általam ismert vezető azt szeretné, hogy a gyülekezete több embert érjen el.
- Mert nem imádkozunk - sok kis gyülekezeti vezető hihetetlenül hittel teljes az imádkozásban.
- Mert szeretethiány van - a legtöbb általam ismert kis gyülekezetben ugyanolyan szeretet van, mint a nagyokban
- Mert kicsi a hely - a növekedés bármely helyen elkezdődhet.
Tegyük fel, hogy szilárd küldetéstudatunk van, rendelkezünk teológiai ismeretekkel, van vágy a szívünkben, hogy elérjük az embereket a jó hírrel. Tudod, hogy mi az oka, hogy a gyülekezetek többségében mégsem haladja meg a létszám a 200 főt? Mert úgy szerveznek, irányítanak, működtetnek, mint egy kis csoport. Gondold csak meg! Óriási különbség aközött, ahogy egy kis sarki boltot vagy egy nagy szupermarketet szervezel. Egy kis sarki boltban, Mama és Papa intéznek mindent. Akarsz beszélni a főnökkel? Éppen a pultot tölti fel. Akarsz találkozni a marketing igazgatóval? Megtalálod a kasszában. Mama és Papa csinál mindent, és úgy szervezik az üzletet, hogy kicsik maradjanak. Ez rendben is van, ha te vagy Mama/Papa, és nem akarsz növekedni. Ha azonban te szupermarketet akarsz üzemeltetni, akkor másképpen szervezed a dolgokat. Másképpen irányítasz. Van felelős vezető, és vannak, akik a polcokat töltik fel. Van részlegvezető, műszakvzető, vezérigazgató, stb.
Hogyan alkalmazzuk mindezt a gyülekezetek világában?
A következőkben felsorolok nyolc okot, miért maradnak mégis kislétszámuak azok a gyülekezetek, amelyek növekedni szeretnének.
1. A pásztor gondoz mindenkit
Őszintén szólva, ha ezen túl lépsz, akkor már óriásit haladtál. Amikor a pásztornak kell meglátogatni minden beteget, levezetni minden eskülvőt, és temetést, vagy érdeklődni telefonon mindenki iránt, akkor képtelen más dolgokkal törődni. Ez a modell nem működik. Ha mindezeket megteszed, lehet, hogy a gyülekezet létszáma eléri a 200 főt, és aztán csalódnak az emberek, mert már nem tudsz résztvenni minden eseményen. Vagy kiégsz. Ez a a módszer téves elvárásokat szül, és nagyon sokan sérülnek miatta.
Habár a könyv 20 éve jelent meg, még mindig az általam ismert legjobb a témában: Carl F. George - Warren Bird: How to Break Growth Barriers: Capturing Overlooked Opportunities for Church Growth (Baker Books, 1993). A "Hogyan törd át a növekedés előtt álló akadályokat?" kérdésre a válasz: megtanítani az embereket arra, hogy törődjenek egymással kis csoportokban.
2. A vezetői stratégia hiánya
Manapság sok gyülekezet rendelkezik világos missziói törekvéssel, és megfelelő látással. A széles körben megosztott, és egyetértésben elfogadott stratégia hiányzik.A látásmódod, és küldetéstudatod a válasz arra, hogy milyen, és miért olyan amilyen, a gyülekezeted. A stratégiád pedig válasz arra, hogyan viszed végbe, amit elgondoltál. És ez a "hogyan" a kritikus pont. Szánj időt arra, hogy kidolgozd a stratégiádat! Legyen világos előtted, hogyan akarod beteljesiteni a küldetést, és ne nyugodj addig, amit minden egyes vezető, és szolgálattevő előtt nem világos a küldetés, a látás és a stratégia!
3. Az igazi vezetők nem vezetnek
Minden gyülekezetben vannak olyanok, akik formálisan vezetők, előljárói pozíciót foglalnak el, és vannak, akik ténylegeses előljárók (bár lehet, hogy nem viselnek formális tisztséget a gyülkezetben). Küld el a névleg tisztséget viselőket, és add olyanoknak a munkát, akik igazán dolgoznak! Keress olyan embereket, akikről tudott, hogy felelősségteljesek az élet más területein, és bízd rájuk a gyülekezet vezetését, hogy a jövőben dolgozzanak veled együtt! Jelentős a különbség, ha valóban olyan vezetőid vannak, akik képesek vezetni vagy ha nincsenek.
4. Önkéntesek lehetőségek nélkül
Kis gyülekezetekben többnyire nincs lehetőség megfizetni mindazokat, akik dolgoznak, de vannak gyülekezeti tagok, akik önként vállalják a munkavégzést. Ha egyszer felismerted az igazi vezetőket, és ha tudod a küldetésedet, van világos látásod és stratégiád, ezekre az emberekre kell bíznod a megvalósítást. Próbálj csak meg mindent egymagad végezni, és ki fogsz égni, abbahagyod, vagy hatástalan leszel. Állitsd munkába önkénteseidet egy kidolgozott stratégiába, és hamarosan meglátod a fejlődést!
5. A vezetőség elveszik a részletekben
Ha minden alkalommal engedélyt kell kérni a papirtörülköző megvételére, vagy a hivatali helyiség kifestésére, akkor vezetési probléma van. A legtöbb a részletekben elvesző vezetőség, azért cselekszik így, mert az emberek hibáznak. Olyan vezetőségre van szükség, amelyik felügyeli a missziót, a helyes látásra és felhatalmazza az egyes szolgálati ágakat, hogy végezzék a feladatot, és nem akadályozza őket a munkában. Jeff Brodie irányitással kapcsolatos üzenete nagyon idevág [jelenleg nem elérhető az interneten].
6. Túl sok összejövetel
Vezettem 50 fős gyülekehetet, ahol 16 gyülekezeti vén volt. Egy héten általában két-három összejövetel volt esténként. Miért kellen egy kis gyülekezetnek ilyen gyakori összejövetelek?
Amint lehetőségem nyílt rá, ezeket az alkalmakat felhasználtam a gyülekezeti látás kialakítása és az újjászervezés munkájára. Csökkentettük a gyülekezeti vének számát is. Most, annak ellenére, hogy sokkal nagyobb gyülekezetünk létszáma, csak egy-két estém foglalt, és többnyire kis csoportokban veszek részt. Ha esténként összejövetel van azt a jövőre voantkozó megbeszéléseknek szenteljétek. Tedd szabaddá magadat, és munkatársaidat az igazán jelentős dolgok megvalósítására!
7. Túl sok esemény és program, ami nem vezet sehová
A túl sok aktivítás nem egyenlő a feladat teljesítésével. Az, hogy túlságosan elfoglalt vagy, nem azt jelenti, hogy hatékonyan dolgozol. Ha megvizsgáljuk a kicsi gyülekezetek tevékenységét, - emlékeztetlek, én is vezettem ilyet, és nem ítélkezni akarok, pusztán őszinte lenni - számtalan program volt kis hatásfokkal, és ezeknek nem volt számottevő eredménye. Állítsátok le az ilyen programokat! Igen, az emberek felháborodnak rajta. Még arra is legyen bátorságod, hogy jó programokat is megszüntess. A jók a nagyok ellenségei. De menj, és tegyél bár kevés, de nagy dolgot.
8. A pásztor szenved attól, hogy igyekszik mindenkinek a kedvébe járni
Sok pásztort ismertem, aki természeténél fogva igyekezett mindenkinek kedvébe járni. Ha ilyen vagy menj el tanácsadóhoz, térdelj le és imádkozz. Tegyél meg mindent, hogy megszabadulj attól a félelemtől, hogy embereknek csalódást okozol. A bátor vezetés olyan, mint bátor szülőnek lenni. Ne azt tedd, amit a gyerek akar, hogy megtegyél, tedd azt, amiről úgy gondolod, végülis az lesz a legjobb a számára. Eljön az idő, amikor közülük sokan megköszönik majd, amit tettél. És a többiek? Valószínűleg elmennek majd egy másik gyülekezetbe, ahol nem igazán lesz növekedés.
Elismerem, lehet, hogy a diagnózis nagyon kemény, de meglehetősen mély problémával nézünk szembe. Radikális problémák, radikális megoldást kívánnak.
Az eredeti cikk itt olvasható. Fordította: Csizmadia Erzsébet.