Lélek Gyümölcse - Hűség: B. Julika

Julika vagyok, 5 gyermek édesanyja. Hívő nagycsaládban nevelkedtem, mindig is szerettem az Úr Jézust, de ennek ellenére szükségem volt a megtérésre. 8 évesen éreztem először bűneim súlyát, 15 évesen Miskolcon merítkeztem be. 
A hűségről sok embernek egy négylábú állat jut először az eszébe, amely bármilyen bánásmódban részesüljön is mindig örömmel, csaholva fut a gazdája elé, majd szeretete jeléül körbenyaldossa. Nekünk, embereknek a hűséget azonban tanulnunk kell, Isten kegyelméből teremjük meg ezt a gyümölcsöt.
Én vasárnapi iskolás koromtól kezdve szolgáltam énekléssel a gyülekezetben, majd ahogy a gyermekeim növekedtek őket is bevontam ebbe a szolgálatba. Minden vasárnap itt voltunk az imaházban az egész családdal, csak betegség tarthatott vissza az alkalmak látogatásától. Amikor kedves anyósom lebetegedett és 11 évig ápoltam, férjem és gyermekeim támogattak abban, hogy akkor is tudjak gyülekezetbe jönni. 
Isten megadta azt a kegyelmet, hogy a hűség gyümölcsét a hétköznapi életemben megteremjem. Szeretett anyósomat 2007 tavaszán magához vette az Úr. Ősszel elmentem dolgozni egy speciális általános iskolába, ahova viselkedészavaros, számolási, írási és olvasási problémákkal küszködő gyerekek járnak. Sok volt a munka. 2012 nyarán stroke-ot kaptam, de évkezdéskor már újra dolgoztam. 2013 első hetében programozott keringésjavító infúziót kaptam egy kórházban, majd újra dolgoztam. Pár hét múlva azonban ismét kórházba kerültem, de akkor már nem segített az infúzió. A háziorvosom pszichiátriai szakrendelőbe adott beutalót, ahová 3 hetente kísérettel tudtam elmenni az erőtlenségem miatt. Nagyon szégyelltem, hogy ilyen állapotba kerültem. A gyülekezetből csak néhányan tudták nyomorúságomat, Pataky Albert, az akkori lelkészünk is volt meglátogatni, bátorított, hogy ne tegyem le a szolgálatomat. 
2013. őszén egy kórház pszhiátriai rehabilitációs oszályára kerültem, 2 órát dolgoztunk délelőtt, 2 órát délután. A foglalkoztatóban karácsonyi díszeket készítettünk és az Úr egy keresztény gondozónőt rendelt mellém, akivel sok építő beszélgetést folytattunk munka közben. Esténként pedig hűséges testvéremmel, barátnőmmel, Évikével folytattam hitépítő beszélgetéseket. A terápiához hozzá tartozott a torna, filmnézés, zenére festés és még sorolhatnám. Többek közöt a doktornő javasolta, hogy mindenki hozasson be egy füzetet, amibe csupa pozitív gondolatokat írunk. Tünde lányom hozott nekem egy füzetet egy bátorító írással az elején:

Drága Anyuci!
Ezt a füzetet azért vettem, hogy ebbe írjunk egymásnak üzeneteket és azokat a gondolatokat, amik fontosak számunkra. Tudod, a szó elszáll az írás megmarad.
Legutóbb azt beszélgettük, hogy fő a pozitív gondolkodás. Nem mindegy, hogy félig tele vagy félig üres az a pohár. Az Isten adta lehetőségeket 100%-ig ki kell használni és az Ő
akaratát elfogadni. Feltehetjük azt a kérdést, hogy lehet-e ez a helyzet Isten akarata?!
Miért ne. Olyan elképzelhetetlen, mert nem fér bele a kissé szemellenzős keresztény gondolkodásba?! Arra kérlek hogy gyűjts ebbe a füzetbe pozitív dolgokat, gondolatokat.
Lehet az hála, egy jó ige .... stb. Csak pozitív legyen! Nagyon szeretlek és tudod (remélem érzed is), hogy melletted állok, állunk. Várom gondolataidat!
Igazából írhatsz bármiről, ami benned van!
„ A teremtett világban, minden együtt működik azokkal, akik Istent szeretik.”
Arra nézz mit kell megtanulni, arra, amire képes vagy és ne arra, amire még nem.
Ez olyan, mint egy iskola. Tanulni a helyzetből, a helyzetben.
Szeretettel puszil és ölel lányod, Tünde!

Az Urat dicsérő énekeket írtam a füzetbe napról-napra. Egy másik írás Tündétől:

A világi ember azt mondja: hiszem, ha látom. A keresztény ember azt mondja: LÁTOM HA HISZEM!
A hit hegyeket mozgat. A mustármagnyi hit. Itt nem a méreten van a hangsúly, hanem azon, hogy a mag élő. Az élő hit mozgatja meg a szellemi világot.
Galata 5,22 - léleknek gyümölcsei - Hit, remény, szeretet.

Decemberben hazaengedtek karácsonyi szünetre. Ekkor Isten elvezetett oda, hogy imában szembeszálljak az ellenséggel és hittel megharcoljam a gyógyulásomat. Évikével nyelveken imádkoztunk, majd énekeltünk, ahogy Isten Lelke betöltött minket minden értelmet meghaladó békességgel és örömmel. A történtek után felgyorsultak az események. Független felülvizsgáló bizottság 45%-os egészségromlást állapított meg és 8 órás munkaidő helyett 4 órába kerültem vissza a munkahelyemre.  Fokozatosan szoktam le a pszhiátriai gyógyszerekről. Visszatért az életerőm és a főzési, sütési kedvem. A körzeti orvosom azt mondta - nem hitte, hogy valaha rendbe jövök, mert olyan rossz állapotban voltam. A főorvosasszonnyal jóval később találkoztam és elújságoltam neki, hogy nagyon jól vagyok. Ő azt válaszolta: „Látja ezért dolgoztunk.” Ekkor elmondtam neki, hogy értem egy 250 fős gyülekezet imádkozott.
Nagyon kedvesen azt tanácsolta, hogy most én kezdjek el imádkozni ezért a sok emberért és az arcomra adott két puszit. 
Isten az ő hűségét a lányomon, hitbeli testvéreimen és gyógyító kegyelmén keresztül mutatta meg számomra.

(Elhangzott: 2016-09-04-én az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben. Szerkesztett változat.)

B. Julika