Lélek Gyümölcse - Szelídség: Hegedűs Attila

Hegedüs Attila vagyok, Dunaújvárosban születtem. Nem keresztény közegben nőttem fel. Gyerekkoromban édesanyámmal és testvéremmel ugyan jártunk gyülekezetbe, de már nem nagyon emlékszek rá. A sportolás, a tanulás fontosabbá vált, majd ezt követően a munka mellett mindig találtam magamnak más elfoglaltságot és nem éreztem fontosnak, hogy gyülekezetbe járjak, vagy foglalkozzak Isten igéjével, tanításaival.
Időközben édesapám is megtért és a szüleim rendszeresen jártak istentiszteletre, de én ezt meghagytam nekik, esetleg évente egyszer-egyszer, ha valami nagyobb rendezvény volt, akkor csatlakoztam hozzájuk, de ezt nem mondanám folyamatos érdeklődésnek. Nem sokat voltam otthon, mivel a főiskolát Pakson, majd Budapesten végeztem és ezt követően itt is kezdtem dolgozni, így nem voltam részese az ő hitéletüknek, a magam útján jártam. Majd egy nem hívő lányt vettem el feleségül és jól elvoltam a magam kis világában, azt hittem mindenem megvan: jó munkahely, lakás, autó és igyekeztem mindent megtenni a saját erőmből, hogy rendben menjenek a dolgaink. De idő közben úgy alakult, hogy egyedül maradtam, és amikor hétvégenként hazamentem a szüleimhez, akkor elkezdtem velük a Paksi Pünkösdi Gyülekezetbe járni. Ott jöttem rá sok mindenre, és kezdtem megérteni az Isten igéjét és a magam életére nézve is alkalmazni, tanulni. Végül 2015. év elején hoztam meg a döntésemet, hogy átadom az életemet Jézus Krisztusnak. Ide ebbe a gyülekezetbe kb. két éve kezdtem el járni és hiszem, hogy nem véletlenül kerültem ide sem, hanem hasznos részese tudok lenni Isten munkájának, és kapcsolatba kerülhettem olyan emberekkel, akik nagyon sokat segítettek nekem, valamint az ő Istennel való kapcsolatukon, mindennapi példájukon keresztül rengeteget tudok tanulni.
A szelídségről több gondolat is eszembe jut. Elég nyugodt természetem van, nem szoktam és nem is szeretek kiabálni, vagy veszekedni. Korábban nem tudtam miért van ez így, de most már tudom, hogy Istentől kapott ajándék mindez. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szoktam bosszankodni, vagy idegeskedni, de azokban a helyzetekben tudom, hogy hova kell fordulnom nyugalomért és békességért. Hálás a szívem, hogy olyan Istenünk van, aki akkor is ad nekünk ajándékokat, értékeket, amikor mi még nem is gondolnánk és nem is tudjuk, hogy azt honnan és miért kapjuk, vagy mi miért történik velünk. 
A szelídséggel kapcsolatban szintén meg kellett tanulnom, hogy nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogyan azt én eltervezem, vagy gondolom, hogy az majd jó lesz. Meg kellett tanulnom elfogadni, alázatosnak lenni és a békesség felé terelni a dolgokat, gondolataimat és cselekedeteimet, még akkor is, ha éppen nem az történik körülöttem, amit én szeretnék. Ez nálam egy folyamat volt mire erre rájöttem és megértettem, hogy Isten munkáját és akaratát nem tudom felülírni akármennyire erőlködök is.  Legfeljebb nem figyelek oda rá, és a mindennapi problémákon rágódok, de ez a nyugalmamat és a békességemet ássa alá, ami nem a szelíd megnyilvánulásokhoz vezet. Remélem sikerül úgy fejlődnöm, hogy minél több figyelmet fordítsak az Úrra, hogy meglássam az Ő akaratát és képes legyek aszerint cselekedni.

(Elhangzott: 2016-10-02-án az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben. Szerkesztett változat.)

Hegedűs Attila