… és egy kisbaba váltotta meg a világot, tényleg?
A világ keletkezésére vonatkozó két ma domináns elgondolások közül az egyik az ősrobbanás elmélete. Ezek szerint a mintegy gombosfej nagyságú energiasűrűség nagyjából 13,8 milliárd évvel ezelőtt felrobbant. Ebből lett az univerzum – egyesek szerint univerzumok –, a galaxisok, a csillagok, maga a Föld. A tudósok azt állítják, elég pontos képük van arról, mi is történt a robbanást követő tizedmásodpercektől kezdve egészen a mai napig, de hogy mi is volt ez a gombosfej méretű valami, hogy jött létre és miért is robbant fel, arról igazából fogalmuk sincs.
A több milliárd ember által vallott másik elgondolás szerint „kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött”. Majd Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől, később világító testeket szórt az égre, a Napot és a többi csillagokat. A kezdetet megelőző állapotról azt mondja ez az elmélet: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.”
Nem feltétlenül egymást kizáró elgondolásokról van szó. A második elmélet világossá teszi ki hozta létre a világmindenséget, némi eligazítást ad a miértről is – Isten látja, hogy mindez jó –, az első a teremtés folyamatát, lépéseit írhatja le. Bárhogy is van, mindkét esetben bizonyos mértékben feltételezésekre, „a nem látható dolgok létéről való meggyőződésre” kell hagyatkoznunk. Az ateisták számára nevetséges Isten teremtő szava, de hisznek abban, hogy egy gombosfej méretű valamiben benne lehetett nemcsak a Föld, a Nap, a Tejútrendszer, de az egész univerzum, míg a hívő keresztények számára ez utóbbi tűnik valószerűtlennek – ha nem igaz az, hogy létezik Isten, aki így akarta, hogy történjenek a dolgok.
De ez az alig felfogható, kozmikus szintje a gondolkodásunknak. Karácsony táján ennél egy „egyszerűbb”, „földhözragadtabb” és kézzel foghatóbb problémával nézünk szembe, ekkor emlékezünk meg és ünnepeljük az Isten Fiának világrajöttét, Jézus Krisztus születését, akit oly szívesen jelenítenek meg a betlehemes jászolban kis pufók bébiként. Már maga az előbbi mondat is érthetetlen és bizarr egy nem hívő ember számára. Földre szállt az Isten? Kisgyerekként, mint bárki más ember? Tényleg? És hogyan lenne lehetséges, amit tanít a Biblia, hogy ez a kisember alig több mint 30 év múlva magára vállalta minden ember bűnét; nemcsak a családtagjaiét, a rokonságáét és barátaiét, de az ellenségeiét is? Megváltotta az emberiséget, az akkor élteket és minden utána jövő nemzedéket, minket és mindazokat is, akik utánunk jönnek, amíg él az ember és ember az ember. Ha követjük őt, üdvözülünk, megbocsátatnak a bűneink és örökéletünk lehet a halál után.
Bolond beszéd ez. Egy kisbaba gőgicsél, szopik, büfizik és pukizik, és ha majd felnő lesz ács vagy futballista, esetleg vállalkozó, agrárszakember, burkoló. Rendes polgári foglalkozások ezek, hagyjuk a megváltást. Meg egyébként is, hogyan lehetne egyetlen cselekedettel megváltani az egész emberiséget? Marhaság.
Marhaság - pont úgy, ahogy azt gondolni, hogy egy kis valamiből univerzum lehet. A tudósok azt mondják, mindent pontosan megmérnek, kikövetkeztetnek, bizonyítanak, ők tényeket mondanak, nem találgatnak, nem „hisznek”. Aztán újra mérnek, új adatok kerülnek a rendszerbe, újra gondolnak mindent és akkor más lesz az igazság. Mi, keresztények pedig azt mondjuk, hogy mi nemcsak olvassuk a megváltás történetét, de megéljük azt mindennap. Nekünk a saját és testvéreink élete a bizonyíték Jézus Krisztus születésére, tanításának igazságára és megváltóművére – legalább annyira hitelesen, mint a tudósoknak a saját igazságuk. Bár nem látjuk őt magát, de meg vagyunk győződve Isten létezéséről.
Jézus Krisztus megszületett, itt járt közöttünk és elvégezte a feladatot, amiért az Atya küldte. Isten éltesse őt születésnapján: Áldott karácsonyt mindenkinek!
Dénes Ferenc
Kapcsolódó dokumentumok: