Ne félj!

Az érzelmek jönnek, ha akarjuk, ha nem, legyenek azok jók vagy rosszak.

De hogy a jók maradnak-e és hogy a rosszak mennek-e, azért már mi vagyunk a felelősek.

Az egyik ilyen negatív érzelem, amit mindannyian szeretnénk, hogy gyorsan elmúljon, az a félelem. Akik nem félnek a pókoktól, sokszor nem értik azokat, akik félnek tőlük és gyakran elbagatellizálják ezt az általuk nem tapasztalt érzést.

Isten Igéje elismeri, hogy az emberek a legkülönbözőbb dolgoktól félhetnek és nem elítéli, nem hibáztatja azokat, akik ilyen érzésekkel küzdenek, hanem foglalkozik velük és megoldást kínál a félelmeikre.

Régi keresztyén mítosz, hogy a Bibliában 365-ször hangzik el, hogy „Ne félj!”, hogy az év minden napjára jusson egy. A valóságban „csak” 178-szor olvashatjuk ezt (illetve különböző szinonimáit), ebből 137-szer az Ószövetségben és 41-szer az Újszövetségben. Mózes 5. könyve 20. fejezetének 3. versében négyszer is elhangzik a felszólítás: „ne féljen szívetek, ne szorongjatok, ne ijedjetek meg és ne rettegjetek.” Ez azt mutatja, hogy az Örökkévaló bármilyen fokú és fajtájú félelemre megoldást kínál, ez a megoldás pedig a Vele való közösség.

Ézsaiás próféciájában így szól népéhez: „Ne félj, mert veled vagyok, ne aggódj, mert én vagyok Istened, megerősítettelek, segítettelek is, tartottalak is győzelmes jobbommal.” (41. fejezet, 10. vers) Fontos, hogy a magyarra múlt idejűként fordított szavak az eredeti héberben úgynevezett „befejezett” alakúak: Isten már megerősített, már megsegített, már megtartott. A mi szabadulásunk nála már elvégzett dolog, hiszen nagyon jól tudja, hogy ezekre van szükségünk. Nem véletlenül nevezzük Ézsaiás próféta könyvét néha az „ötödik evangéliumnak”: 20-szor hangzik el a „Ne félj!” felszólítás benne, többször, mint bármely újszövetségi evangéliumban. Az Újszövetségből pedig tudjuk, hogy „Isten a szeretet” és a „tökéletes szeretet kiűzi a félelmet.” (János 1. levele, 4. fejezet, 8, 18. versek)

Ha félünk, ahogy Jézus is félt nagycsütörtök éjjel a Gecsemáné kertben, akkor nem szabad ebben a félelemben elmerülnünk, hanem azt kell tennünk, amit akkor Jézus is tett: imádkozzunk. Az ima pedig nem egy egyoldalú monológ, hanem párbeszéd: ha őszinte szívből, hittel kérjük a Mindenhatót, hogy vegye el tőlünk a félelmet és adjon békességet, akkor Ő válaszol és megadja, amit kérünk. Jézushoz egy angyal érkezett és erősítette őt, velünk pedig Isten Szent Szelleme, a Szentháromság harmadik személye van, Ő tölt be Isten szeretetével, Ő ad nekünk szabadulást a félelemtől, megnyugvást és teljes békességet Istenben, hiszen az Ő szeretett gyermekei vagyunk.

„Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok újra, hogy féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok, aki által így kiáltunk: »Abba, Atya!«” (Pál levele a rómaiakhoz, 8. fejezet, 15. vers)

Tóth Bence