Nem tudod a saját keresztedet cipelni

Részlet David Wilkerson: Érezted úgy mostanában, hogy feladod? c. könyvéből.

/Közzétéve a Szegletkő Kiadói Alapítvány - www.szegletko.org - engedélyével./

„Nagyon igaz, amit Jézus mondott a tanítványainak: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem” (Máté 16,24). De Jézus nem bírta a keresztjét cipelni, és te sem tudod! Jézus összecsuklott a keresztje súlya alatt, elfáradt, kimerült, egy lépéssel sem tudta tovább vinni. János szerint: „...ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez...” ( János 19,17). A Biblia nem mondja, milyen hosszan vitte Jézus a keresztjét. Azt tudjuk, hogy a cirénei Simont kényszerítették, hogy vegye fel és vigye a megfeszítés helyére (Máté 27,32).

Jézus felvette a keresztjét és a kínzói elé vezették, akár egy bárányt a mészárlói elé. Nem tudta azonban terhét sokáig hordozni. Igazság szerint Jézus túl gyenge és törékeny volt ahhoz, hogy vigye a saját keresztjét. Más vállaira helyezték azt. Elérte a tűrőképességének határát, fizikailag egy összetört és megsebzett ember lett. Egy ember nagyon sok mindent el tud hordozni. Egy határig.

Miért kényszerítették Simont, hogy vegye fel a keresztet? Jézus ott feküdt az utca burkolatán, mint egy élettelen ember, rajta a kereszt teljes súlyával? Rugdosták, próbálták lábra állítani, kényszeríteni, hogy továbbmenjen? Csak ott feküdt, és jártányi ereje sem volt? A keresztje túl nehézzé vált, hogy elbírja.

Mit jelent ez nekünk? A mi Urunk rákényszerítene minket, hogy olyat tegyünk, amit Ő sem tudott megtenni? Nem azt mondta: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom” (Lukács 14,27)?

A kereszt az kereszt, akár fa, akár szellemi. Nem elég annyit mondani: „Az Ő keresztje más volt, a mi keresztünk szellemi”. Személy szerint, nagyon nagy reménnyel tölt el a tudat, hogy Jézus nem tudta felvenni a keresztjét. Bátorít a tudat, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki néha a földhöz van láncolva és képtelen arra, hogy a saját erejéből tovább menjen.

Ha azonosulunk a keresztre feszítésével, az odavezető lépésekkel is azonosulnunk kell. Szembe kell néznünk egyszer és mindenkorra az igazsággal, hogy nincs olyan ember, aki el tudja hordozni a saját keresztjét. Ne keressünk valami rejtett magyarázatot. Jézus pontosan tudta, mit kér, amikor azt mondta, hogy vegyük fel a keresztünket és kövessük Őt. Emlékszik a saját keresztjére. Emlékszik, hogy egy másik embernek kellett cipelnie helyette. Akkor miért kér minket, hogy vegyük a vállunkra a keresztünket, ha tudja, hogy úgyis hamarosan a földre nyom minket? Tudja, hogy nem tudjuk végigvinni a saját erőnkből. Mindent tud a gyötrelemről, a tehetetlenségről és a súlyról, amit a kereszt rád helyez.

Van itt egy elrejtett igazság, amit muszáj felfedeznünk. Ez az igazság annyira erős és tanulságos, hogy képes megváltoztatni azt, ahogy a problémáinkra és fájdalmainkra tekintünk. Habár majdnem szentségtörésnek hangzik, hogy azt sugalljuk, Jézus nem hordozta el a saját keresztjét, ez az igazság. Ez ma azt jelenti számunkra, hogy Jézusnak – akit gyengeségeink érzése ma is megindít – is meg kellett tapasztalnia, hogy milyen gyengének, csüggedtnek lenni, milyen az, ha valaki képtelen segítség nélkül továbbmenni. Minden részletben ugyanúgy megkísértetett, mint mi. A kísértés nem az volt, hogy elesik, vagy leteszi a keresztet a gyengesége miatt. Az igazi kísértés az, hogy megpróbálja felvenni a keresztet és saját erőből cipelni. Isten természetfeletti módon felemelhette volna azt a keresztet és varázslatos módon ellebegtethette volna egészen a kálváriáig. Vagy elvehette volna a kereszt súlyát és olyanná tehette volna, mint egy tollpihe. De nem tette. A keresztre feszítés nem baklövések sorozata volt, és habár Krisztus a bűnösök keze által halt meg, az egész terv Isten szívében formálódott a világ alapításától fogva. Isten odahelyezte Simont, készen, hogy betöltse a megváltásban neki adott szerepet. Istent nem érte meglepetésként amikor Fia nem tudta már tovább cipelni a keresztet, és így betöltötte a próféciát. Isten tudta, hogy Jézus fel fogja venni a keresztet, elindul a Golgota felé, majd leteszi azt.

Isten azt is tudja, hogy egyetlen gyermeke sem képes hordozni a keresztjét, amit akkor vesz magára, mikor Krisztust kezdi követni. Annyira szeretnénk jó tanítványok lenni; annyira szeretnénk megtagadni önmagunkat és felvenni magunkra a keresztünket. Úgy látszik elfelejtjük, hogy ez a kereszt egy nap eljuttat az emberi erőnk és tűrőképességünk végére. Jézus szándékosan kér minket arra, hogy vegyük fel azt a keresztet, amiről tudja, hogy kiszívja az összes emberi energiánkat és ott hagy minket tehetetlenül, egészen addig, míg már fel akarjuk adni? Teljes mértékben! Jézus figyelmeztet minket: „...mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” ( János 15,5).

Tehát arra kér minket, hogy vegyük fel a keresztünket és küzdjünk, míg meg nem tanuljuk ezt a leckét. Addig, míg a keresztünk nem nyom le minket a porba, nem tanuljuk meg a leckét, hogy ez nem a mi erőnk, képességünk, vagy teljesítményünk, csakis az Ő ereje által történhet. Ezt érti a Biblia az alatt, amikor azt mondja, az Ő ereje lett tökéletessé a mi erőtlenségünkben. Soha nem azt jelentette, hogy Isten útja egy kicsivel jobb, mint a miénk, vagy az Ő ereje egy kicsit magasabb rendű. Azt jelenti, hogy Isten útja az egyetlen út, az Ő ereje az egyetlen remény!

Jézus rátekint erre a világra – ami tele van összezavarodott gyerekekkel, akik megpróbálják a saját igazságukat kialakítani és a saját módjukon tetszeni neki – és keresztekért kiált. A kereszt azért van, hogy megtörjön minket, hogy megszabadítson az összes emberi igyekezettől. Tudjuk, hogy a tűréshatárunknál találkozni fogunk egy Simonnál erősebb Valakivel, aki azért jön, hogy átvegye a terheinket, de ezt nem tudja megtenni addig, amíg fel nem adjuk, amíg el nem érünk arra a pontra, hogy felkiáltunk „Istenem, már egy lépést sem tudok tenni. Kimerültem! Összetörtem! Elszállt az erőm! Halottnak érzem magam. Segíts!”

Mi a te kereszted? Bármilyen teher vagy feszültség, ami azzal fenyeget, hogy összetör téged!

Ha éppen nagyon fáj valami, a gyógyulás folyamatában vagy. Ha a padlón görnyedezel, súlyos teher alatt, készülj! Isten nemsokára erőteljesen megmutatkozik az érdekedben.

Ő letette a keresztjét, te miért nem teszed meg? Számára egy Simon jelent meg. Számunkra egy Megmentő. Felállunk és továbbmegyünk. Még mindig a mi keresztünk, de már az Ő vállain van.”