Igehirdetés: Pataky Albert - 2014.04.06.

ApCsel 8:26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." Az etióp udvaronc megtérése A keresztény élet kommunikáció. Nem csupán beszéd, ahogy a reformátusoknál például régen az igehirdető fellépése, hangja alapján választottak szolgálattevőt. A kommunikációban benne vannak a gesztusok és a cselekedeteink is. Erre utal a közmondás is: "Olyan hangos az amit teszel, hogy nem hallom amit mondasz." Nem mindegy, mit mondanak a tetteink. A szituáció is sokat számít. Nem mindegy, hogy éppen kinek, milyen körülmények között mondom: szeretlek. A keresztények esetében is, amikor bizonyságot teszünk nem mindegy a viszony. Milyen kapcsolatban vagyunk azzal, akinek beszélünk Jézusról. Jézus a tökéletes minta, az ő példáját érdemes követni, és ő az egyetlen, aki erőt is ad ahhoz, hogy kövessük. Jézus, aki az atya szolgálatában töltötte minden napját, utána imádkozott. Ugyanakkor nem menekült az atyával való kapcsolatába, beszélgetett az emberekkel. Hallgassuk meg egymást is, egyik nem ment föl a másik alól. Ráadásul Jézus nem mindig a leginkább kívánatos egyénekkel beszélt. Végül pedig meghalt értünk, megígérte, hogy "veletek vagyok a világ végezetéig". Tehát soha nem hagyott egyedül minket. Fülöp is imádkozott, hogy kinek hirdesse az igét. És ilyenkor az a normális, hogy Isten válaszol. Ez a jó kommunikáció, ami kétoldalú. És hallgassunk rá, akárkihez küld. Fülöpöt sem hagyományosan "kóser" , társadalmilag elfogadható emberekhez küldte. Legyen az életed egy állandó kommunikáció, kétoldalú, nyitott, Istennel és mindazokkal akiket Isten ránk bízott!