Reformáció és a pünkösdiek

Október 31-én ünnepeljük a reformáció 500 éves jubileumát. A modernkori pünkösdizmus a reformáció talaján, abból merítve jött létre és fejlődött az elmúlt száz évben. Mit köszönhetünk az öt évszázada elindult lelki forradalomnak? Négy reformátori alapelvet vizsgáljunk meg.  

1. Sola Scriptura
Felbecsülhetetlen érték a Szentírás tekintélyének visszaállítása és az anyanyelven való hozzáférés biztosítása mindenki számára. Ettől kezdve nem az egyházi tanítóhivatal álláspontja meghatározó egy hittétel kapcsán, hanem a mindenki által olvasható bibliai ige. Az ige pedig igékkel értelmezendő. A pünkösdi mozgalom a 20. század első évében azzal indult, hogy Charles F. Parham bibliaiskolát nyitott az amerikai Kansas államban levő Topekában. Egyszerű bibliaolvasó hívek éppúgy beiratkozhattak, mint gyülekezeti szolgálatban álló prédikátorok. Egyik fő céljuk volt az Apostolok Cselekedeteit és az apostoli leveleket tanulmányozva rájönni, mi volt az első század gyülekezetei sikerének a kulcsa. Arra a meggyőződésre jutottak, hogy ez nem magyarázható mással, mint a Szentlélek aktív munkájával, és azzal, hogy az első keresztyének készek voltak a Lélek ajándékaival szolgálni. Bibliatanulmányozásuk során kezdtek kialakulni a Szentlélek-keresztségről szóló pünkösdi hitelvek. Miután a bibliai igék arról győzték meg őket, hogy a lelki ajándékok minden kor hívőinek adatnak, illetve nem találtak arra bizonyítékot, hogy Isten ezen ajándékokat visszavonta volna, imádságaikban buzgón kérték azokat. A bibliaiskola hallgatói egymás után kezdtek el nyelveken imádkozni, egyesek pedig prófétáltak. Személyes tapasztalattal megélt hitvallásukat egyre szélesebb körben hirdették. Nemcsak az elindulásban volt szerepe a „sola Scriptura” reformátori elvnek, hanem a mozgalom további alakulásában is. Ugyanis szilárdan hitték és gyakorolták, hogy ami nem igazolható a Szentírással, az nem a Szentlélek munkája. Erre példa az, amikor Seymour Azusa utcai gyülekezetében egyesek úgy vélekedtek, ha van nyelveken szólás, akkor kell lennie nyelveken írásnak is. Azt gondolták, hogy amit „ihletett” állapotban különböző jelekként leírnak, az is a Lélektől van. Seymour Isten Igéjében keresett útmutatást. Mivel semmit sem talált a Bibliában, ami a nyelveken írást igazolná, azt nem támogatta. Seymour világossá tette, hogy a pünkösdi gyakorlat mércéje Isten Igéje. A pünkösdi mozgalomban időnként később is felütötték fejüket szélsőséges tanítások vagy gyakorlatok, de az „egyedül az Írás” elve volt az, amihez ragaszkodva ezek nem nyerhettek létjogosultságot és visszautasításra találtak. 

2. Solus Christus
A pünkösdi mozgalomra hatással volt a reformátoroknak az üdvösségről és a Szentlélek munkájáról szóló tanítása. A pünkösdi mozgalom határozottan Krisztus-központú. Nagyon fontosnak tartották az első pünkösdi tanítók és az őket követők is, hogy a Szentlélek személyéről és munkájáról ezt mondta Jézus: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek”.  Egy hívő ember életében vagy egy gyülekezetben a Szentlélek jelenlétének a leghitelesebb bizonyítéka, hogy erőteljesen hirdeti Krisztus megváltó munkáját. A reformátori solus Christus elve tovább erősödött, amikor a pünkösdiek Jézus vérének és Jézus nevének erejét hangsúlyozták tanításukban és hitgyakorlatukban. Hangsúlyossá vált nem csak hinni Jézusban, hanem vele személyes, folyamatos életközösségben lenni. A mindennapi életben gyakran tették föl maguknak a pünkösdi hívők a következő kérdéseket. Most mit tenne Jézus? Mit szólna hozzá Jézus? Téves elképzelés, hogy a karizmatikusoknak fontosabb a Szentlélek személye, mint a Szentháromság másik két személye. A Szentlélek azért fontos, mert ő az, aki abból merít, és azt jelenti ki, ami Jézusé. 

3. Sola fide
A sola fide bibliai igazsága meghatározta a 20. század elején induló ébredési mozgalom gondolkodásmódját arról, hogy amit Isten üdvözítő tervében készített, az egyedül hit által lehet az emberé. A hit szerepe megnövekedett, nemcsak a bűnbocsánat elfogadása, hanem a hit általi gyógyulás és más lelki ajándékok elfogadása területén is. A hit szerepéről világosan tanít a Heidelbergi Káté: „Honnan származik a hit, amely által Krisztusnak és minden jótéteményének részeseivé leszünk? A Szentlélektől, aki a hitet a szent evangélium hirdetésével szívünkben felébreszti és a sákramentumokkal megerősíti.” Kálvin pedig a következőt írja: „A hit nem függ az emberi bölcsességtől, hanem a Szentlélek erején alapszik”. A pünkösdiek, vallják a reformáció tanítását a Szentlélek munkájáról a hit vonatkozásában. Rendszeresen imádkoznak úgy, ahogy az apostolok a Mesterüktől kérték: „Növeld a hitünket!” A hitnek fontos helye van a pünkösdi gyakorlatban, a mindennapokban és az istentiszteleteken egyaránt. A pünkösdi mozgalom létrejöttében és világméretű növekedésében nagy szerepe volt annak, hogy hittel fogadták a Szentírás ígéreteit mindennapi problémáik megoldására. Az első pünkösdi vezetők célja volt „helyre állítani a hitet, amely egykor a szenteknek adatott”. 

4. Sola gratia
Nagyon egyszerű emberek voltak a világ minden részén a „szentlelkes” ébredés vezetői. A sola gratia reformátori felismerés nagy reménységet nyújtott. Nem az érdemeink szerint, de még csak nem is a nagy hitünk miatt cselekszik Isten, hanem az ő végtelen kegyelme szerint! Amit kapunk tőle, az mind kegyelmének ajándéka. Az üdvösség ingyen kegyelemből, hit által lehet a miénk. De a lelki ajándékok is kegyelmi ajándékok, ahogy erről Pál apostol tanít: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.”
Isten iránti hálával gondolunk mindarra, amit a reformátorokon keresztül adott Krisztus az Eklézsiának és benne a pünkösdieknek! A pünkösdi mozgalom nem lehetne olyan, mint amilyennek ma ismerjük a reformációban felismert alapigazságok nélkül. 

Budapest, 2017. október 24.

Pataky Albert 
Agapé Pünkösdi Gyülekezet presbiter
Magyar Pünkösdi Egyház elnök