Szombat esti romantika

Gyülekezetünk kiemelten fontos értéknek tartja a családi élet szentségét. Az elmúlt évben például bizonyág-sorozatot szerveztünk, tanításokat hallgattuk meg a témakörben. (A bizonyságok között böngészve jó néhányat megnézhetünk ezek közül.) Meggyőződésünk, hogy a biztos, erős, sok örömet nyújtó családi élet egyik alapja a házaspárok kiegyensúlyozott, egymást erősítő kapcsolata. Ezt a kapcsolatot a mindennapok formálják, de az élet rohanása között – és éppen azért – jó néha megállni, megpihenni és "minőségi időt" eltölteni egymással.
2016. március 19-én ehhez nyújtott keretet az Agapé Pünkösdi Gyülekezet imaháza. Fábiánné Oszkó Hajni és férje Fábián Zoli gyertyafényes vacsorát szerveztek gyülekezeti házaspároknak. Céljuk az volt, hogy a gyülekezetbe járó házaspárok közelebb kerüljenek egymáshoz, töltsenek egymással és testvéreikkel egy felszabadult, vidám, meghitt, őszinte estét. Közösen tudjanak beszélgetni különböző témákról, mélyítsék az egymás iránti bizalmat, megértést, támogatást. 
Szombat este – ahogy a szervezők ígérték – egy romantikus vacsorahelyszínné változott a gyülekezetünknek 81 éve otthont adó imaterem. (De jó volt újra meggyőződni arról, hogy a tavaly őszi imaház felújítás milyen tágra nyitotta a missziós lehetőségeinket, igazi otthon teremtett a gyülekezetnek!) Nyolc személyre terített asztalok várták a gyülekezeti házaspárokat és a jegyespárokat is. Kellemes meglepetésként a gyülekezet tinédzsercsoportja fogadta a „vendégeket”, és ők voltak azok, akik nemcsak az előkészületekben és a rendezvény végén az elpakolásban segítettek, de az este folyamán a felszolgálást is ők végezték. Lelkesen, pontosan, kedvesen. 
A vacsorát a nőtestvérek készítették, és a résztvevők mind megették. (Na jó, nem mind, sőt, maradt bőven, de a fiatalok is megérdemeltek egy kis repetát…) Volt tojás-, ajvár-, padlizsán- és májkrém, kőrözött és tonhalsaláta, friss zöldségek, amihez többféle kenyér járt, pirítva is, aki kérte. Természetesen nem maradhattak el a sütemények sem, amit kivételesen most cukrászdából rendeltünk. Üdítőital és víz mellett tea és kávé is kérhető volt. 
A rendezvény első felében, vacsora közben, az asztaltársaságok egymás között mesélték el a megismerkedésük, együttjárásuk, ifjú házas éveik szórakoztató, kedves történeteit. Mikor a süteményeket szolgálták fel a fiatalok, a szervezők kérésének megfelelően az egy asztalnál ülőket képviselve valaki a mikrofonhoz lépett, és a vacsora közben elhangzott történetek közül a legérdekesebbnek véltet mindenki számára közzé tette – a szereplők neve elhallgatásával. (Hallgassátok meg az összeállítást! Link a cikk végén.) Tippverseny indult, hogy vajon az adott asztalnál ülő négy házaspár közül, melyikkel esett meg a sok nevetésre okot adó eset. A végeredményeket összesítve nem volt meglepetés: a gyülekezet volt és jelenlegi lelkipásztorát maguk között tudó két asztal holtversenyben tippelt a legjobban. Na, ja! Mégiscsak a lelkipásztorok ismerik a legjobban a gyülekezetet!  Jutalmuk egy doboz csokoládé volt, amit testvériesen – és talán igazságosan is – megosztottak egymás között.
A történetmesélés után minden résztvevő egy tesztet töltött ki a neki fontos „szeretetnyelvről”. Kiderült, hogy kinek az egymással eltöltött „minőségi idő”, a pozitív visszajelzések, esetleg az ajándékok vagy az érintések a legfontosabb tényező a szeretet kifejezésében. A házaspárok kicserélték egymás között a teszteredményeket, majd a szeretetnyelvek szerint rendeződve alakítottak új asztaltársaságokat. Arról beszélgettek egymás között, hogyan élik meg a házassági életüket, hogyan igyekeznek jól kifejezni szeretetüket a másik iránt. És ahogy egyre többen látogatták meg a kávéspultot, úgy alakult át kötetlen beszélgetős estévé a házaspár vacsora.
Nagyszerű kezdeményezés, remekül megszervezett este volt. Köszönet mindenkinek, aki kigondolta és tett érte. Gazdagabban mentünk, mint ahogy jöttünk – és ez nemcsak a finom falatok okozta többletsúlyra értendő …