Valóban feltámadt(?)!

Ahogy rákerestem az interneten erre az ünnepre, érdekes megfigyeléseket tettem. A leírások leginkább csak megemlítik, hogy Jézus feltámadását ünnepeljük ekkor, de annál többet taglalják a tavasz várásának ünnepét, a családi hagyományokat és a kapcsolódó szokásokat (pl. locsolkodás, tojáskeresés). Az egyik ilyen oldalon, ahol azt hirdették, hogy mindent megtudhatok a Húsvétról, amit csak tudnom kell, ez állt: „Húsvétra gondolva nagyon sok minden eszünkbe jut: A tavasz, a feltámadás, a barka, a tavaszi szünet, a 40 napos böjt vége, a finom sonka és a kalács, a piros tojás, a locsolók, a bárány és a hosszúhétvége.”

 

 

Tényleg ez minden, amit tudnunk kell róla? Ez az ünnep a keresztények számára Jézus feltámadásáról szól, ami a hitük alapja, Jézus földre jövetelének célja. Ha Jézus nem támadt volna fel, akkor nem lenne lehetőségünk arra, hogy Istennel helyreálljon a kapcsolatunk. De vajon Jézus valóban feltámadt? 

Erre a kérdésre előttünk már sok szkeptikus kereste a választ, többek között Lee Strobel oknyomozó újságíró A Jézus dosszié c. könyvében. Keresése során tudósokat, kutatókat szólított meg, akik területük elismert professzorai, és így próbálta meg bebizonyítani, hogy Jézus feltámadása nem történt meg. Az alábbiakban az ő interjúiból olvashatunk részleteket.

 

Az első és legalapvetőbb kérdésként azt vizsgálta, hogy

 

 

Jézusról a legtöbbet az újszövetségi iratok írnak (habár számos világi forrás is megemlíti létezését, halálát, feltámadását), melyek megbízhatóságát sok történész vizsgálta. 

„Nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a ma birtokunkban lévő anyag (az Újszövetségi iratok) hűségesen és pontosan hagyományozódott ránk, különösen a többi ókori írásművel való összehasonlításban.” Bruce M. Metzger, PHD, a Princeton Egyetem doktora „Nincs még egy ókori irodalmi mű, amely az Újszövetséghez hasonló bőséggel rendelkezne megbízható szövegtanúkkal” F. F. Bruce, a Manchesteri Egyetem professzora.

Az Újszövetségnek több mint 5000 görög nyelvű példánya maradt fent – míg a második ezek után Homérosz Iliásza, melyből mindössze 650 körüli, de pl. Josephus Flavius A zsidó háború c. munkájából mindössze kilenc. Ezenkívül az újszövetségi iratok nagyon kevéssel keletkeztek az események után, így azok történelmileg megbízhatónak számítanak. 

„Az evangéliumok megírásának még a legliberálisabb kutatói körökben is elfogadott legkésőbbi időpontjai: Márk, hetvenes évek, Máté és Lukács, nyolcvanas évek, János, kilencves évek…” Ez maximum 60 évvel a keresztre feszítés utáni időpontot jelöl. „Nagy Sándor életének két legkorábbi biográfusa, Arrianosz és Plutarkhosz több mint négyszáz évvel Nagy Sándor halála után élt, a történészek mégis egybehangzóan hitelesnek tartják őket.” Craig L. Bloomberg, PHD, Denveri Teológiai Főiskola „Az archeológia egyetlen esetben sem kérdőjelezte meg a Biblia megbízhatóságát.” John McRay, PHD, archeológiaprofesszor Fentiek alapján – és ha tovább kutakodunk ezeken a területeken és megismerjük az összes érvet – kijelenthetjük, hogy Jézus élete, tettei, halála és feltámadása a legjobban dokumentált események sorozata az emberiség történelmében.

 

A második fontos kérdés, amit Lee Strobel vizsgált:

 

 

A dokumentumok tanúsága szerint valóban tanított, valóban elítélték és keresztre feszítették, majd sírba tették. De nem lehetséges, hogy nem volt halott, amikor a sírba került?

„Mielőtt meghalt volna, a korábbi (a korbácsolás okozta) hypovolaemiás sokk tartósan szapora szívverést idézett elő, ami hozzájárult a szívelégtelenséghez, melynek következtében a szívkörüli hártyákban folyadék gyűlt fel, ún. pericardialis (szívburki) folyadékgyülem, és ugyanez lépett fel a tüdő körül, amit pleuralis (mellhártyák közötti) folyadékgyülemnek neveznek… Amikor a római katona úgy gondolta, hogy Jézus meghalt, lándzsával átszúrta a jobb oldalát… Először vízhez hasonló átlátszó folyadék szivárgott ki, amit nagy mennyiségű vér kiömlése követett, ahogy János, a szemtanú leírta az evangéliumában. János valószínűleg nem tudta – honnan is tudhatta volna –, miért folyik vér és áttetsző folyadék Jézus oldalából. A leírása azonban pontosan megfelel annak, amit a mai orvostudomány ilyen esetben feltételez.” Alexander Metherell, MD, OHD, orvos ér mérnöki doktori fokozattal rendelkező tudós, a Kaliforniai Egyetem egykori kutató orvosa

„A történeti és orvosi bizonyítékok súlya világosan bizonyítja, hogy Jézus már halott volt, amikor a dárdát az oldalába szúrták… Az a feltételezés tehát, amely szerint Jézus nem halt meg a kereszten, ellentétben áll a modern orvostudományi ismereteinkkel.” részlet Dr. William Edwards a Journal of The American Medical Association tudományos lapban, 1986-ban megjelent cikkéből. 

Tehát azt már tudjuk, hogy Jézus történelmileg bizonyítottan élt, a modern orvostudomány szerint a bizonyítékok vizsgálata alapján valóban meghalt, mikor a sírba került.

 

 

A Biblia az alábbi beszámolókat tartalmazza a feltámadt Krisztussal való találkozásokról:

Jézus megjelent

– Mária Magdolnának (Jn 20,10-18)

– más asszonyoknak (Mt 28,8-10)

– Kleofásnak és egy másik tanítványnak az emmausi úton (Lk 24,13-32)

– tizenegy tanítványnak és másoknak (Lk 24,33-49)

– tíz apostolnak és másoknak, miközben Tamás nem volt jelen (Jn 20,19-23)

– Tamásnak és a többi apostolnak (Jn 20,26-30)

– hét apostolnak (Jn 21,1-14)

– a tanítványoknak (Mt 28,16-20)

– végül mennybemenetele előtt együtt volt az apostolokkal az Olajfák hegyén (Lk 24,50-52; ApCsel 1,4-9)

 

 

egyszerű emberek előtt is, és az apostolok előtt is, valamint más tanítványai előtt.

Pál apostol önmaga is tanúskodik arról, hogy találkozott a feltámadt Krisztussal, de az első korinthusi levélben leírja, hogy Krisztus megjelent ötszáz tanítványnak is.

Lehetséges, hogy mind hazudtak volna ezzel kapcsolatban? „Mivel ez állt hitvallásuk középpontjában, túl sok forgott kockán: halálba mentek érte. Bizonyára akadt volna köztük valaki, aki később az egészet újragondolva visszavonta volna ezt az állítást, vagy szép csendben elvonult volna…” Gary Habermas, PHD, DD, korábban az Evangéliumi Filozófiai Társaság elnöke.  

A közvetett bizonyítékok között tehát az is szerepel, hogy a tanítványok életüket adták azért, amiről egyes szkeptikusok azt feltételezik, hogy csupán hazudtak róla. Emellett közvetett bizonyíték még, hogy a szigorú zsidó szokások forradalmian átalakulnak, megváltozik a társadalmi struktúra a feltámadást követően, és megjelenik az egyház, ami későbbi üldözöttsége ellenére folyamatosan növekszik és terjed. A fentieken kívül Strobel könyve sok apró kérdésre tér ki könyvében a feltámadással kapcsolatosan, melyekre különböző tudósoktól kap meglepő válaszokat. Strobelt olyannyira lenyűgözték és elcsodálkoztatták ezek a tudományos tények, hogy végül ő maga is kereszténnyé lett. 

A fenti tények ugyanis mit sem érnek, ha az ember nem akar odafigyelni rájuk, szíve mélyén megkérdőjelezi őket. Az ember azonban sokkal egyszerűbben is meggyőződhet annak valóságáról, hogy Jézus valóban feltámadt-e a halálból. Az 50. zsoltár ezt mondja: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (15. vers)

 

Az ember egy imányira van attól az Istentől, aki feltámasztotta Jézust a halálból.

 

 

De miért is annyira fontos számunkra, hogy valóban tudjuk, Ő feltámadt? 

C. S. Lewis ezt mondta: „Ha a kereszténység hamis, annak nincs semmi jelentősége, de ha igaz, akkor nincs semmi ennél fontosabb az egész univerzumban.” 

Jézus feltámadásának valósága mindent megváltoztat. Ha valóban feltámadt, akkor megnyílt előttünk egy lehetőség, mellyel élhetünk. Ha úgy döntünk, Ő képes megmenteni a haláltól, felszabadítani a bűneink súlya alól és átformálni reményvesztett életünket. 

Azt gondolom idén Húsvétkor talán az lenne a legjobb, ha megtudnánk mindent, amit valóban tudnunk kell erről az ünnepről. Tegyük fel azt a kérdést, hogy mit jelent az számunkra, hogy Jézus feltámadt a halálból és felkínálta a bűnbocsánatot. Vajon ez nekünk csak egy babona, egy kitaláció, egy kedves történet, vagy az egyetlen valóság, mely által átformálódhat az életünk?

 

Gyülekezetünk idén Húsvétkor Valóban feltámadt? címmel videókban, zoomos beszélgetések során olyan kérdésekre keresi a választ, melyeket gyakran feltesznek Jézussal, a feltámadásával, vagy akár az egész kereszténységgel kapcsolatosan: