4.2. Az ember teremtése

Hisszük, hogy az embert Isten terem­tette saját képmására és hasonlatossá­gára, férfivá és nővé.[i] Megál­dotta és hatalommal ruházta fel.

Az ember tiszte, feladata és felelőssége, hogy uralkodjon a földön, népesítse be,[ii] gondos­kodjon róla és óvja.[iii] Az ember szabad akarata azt jelenti, hogy önálló személyiség, lehetőséget, szabadságot kapott a gondol­kodásra, ítéletalkotásra, döntésre és cselekvésre, és ezekért felelősséggel tartozik.[iv]


[i] Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket (1Móz 1,27).

Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá (1Móz 1,26).

[ii] Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen (1Móz 1,28)!

[iii] És fogta az ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze (1Móz 2,15).

[iv] Ezt parancsolta az ÚRisten az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod (1Móz 2,16-17).