7. A bemerítés

Hisszük, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte.^[i] Miután ő maga is bemerítkezett, a bemerítés szolgálatát mindenkori tanítványaira bízta. A bemerítés az újjászületés és a Krisztus testébe való befogadás jelképe, a hívőben végbement életváltozás kife­jezése,^[ii] a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó cseleke­dete.

A bemerítéssel az újjászületett ember vallást tesz arról, hogy szakított bűnös életmódjával, meghalt és eltemettetett Jézussal együtt a bűn­nek, és fel is támadt vele új életre.^[iii]

Csak az részesülhet benne, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei,^[iv] aki Krisz­tusba vetett hitét nyíltan megvallja, és bemeríté­sét önként kéri.^[v] A bemerítést - Jézus parancsa nyomán - az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek­nek nevébe^[vi] végezzük, a bemerítendő személy teljes vízbe merítésével.^[vii]

^[i] Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt, és ezt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?" Jézus így válaszolt: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." (Mt 3,13-17)

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe(n) (Mt 28,19).

^[ii] Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra (Gal 3,27).

^[iii] A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül (Kol 2,12).

A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is (Róm 6,4-5).

^[iv] „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." (Mk 1,15)

Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje... (ApCs 3,19-20).

Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által (1Pt 3,21).

Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben (ApCs 16,33-34).

^[v] Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?" Ezt mondta neki Fülöp: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia." (ApCs 8,36-37)

^[vi] Hagyományosan: „nevében", a görög eredeti (eisz) alapján pontosabb fordítás: „nevébe" (az ő személyébe, vele azonosulva).

^[vii] Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe(n)... (Mt 28,19).

„Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?" És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében (ApCs 10,47-48).

Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek (Jn 3,22-23).

Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy." (Jn 3,26)