Az Aréna úti gyülekezet megnyitója

A magyarországi pünkösdi mozgalom 1928-ban vált közösséggé az őszi országos konferencián. A közösség neve "Magyarországi Istengyülekezetek" lett. A közösség központi gyülekezete ebben az időben Kispesten volt, de házi istentiszteleteket tartottak egész nagy-Budapest területén, közte Pesten az Orczy úton. Az utóbb említett testvéri közösséget tekintjük a jelenlegi Dózsa György úti Pünkösdi Gyülekezet bölcsőjének. Itt lakott - történetünk elején - két buzgó, bizonyságtevő házaspár, Kiss Mihályék és Szloboda Károlyék. Mivel a környéken több pünkösdi hívő testvér lakott, ezért hétköznaponként Kiss Mihályéknál házi istentiszteleteket tartottak. A lakás hamarosan megtelt látogatókkal, érdeklődőkkel – új helységet kellett keresni.

Az új helyiség keresésének idején a gyülekezetünknek hűséges szolgálója, szavalója volt Schwarz Laura, a PestiLloyd szerkesztőségének alkalmazottja. Ő volt az, aki a VII. kerületi Aréna út 7. szám alatti házban levő kiadó helyiséget ajánlotta. Ez a helyiség régebben lovaglóterem volt, amit a háztulajdonos gróf leánya használt. Majd a zsidó hitközség vette át és étkezés céljára rendezték be. Ezután történt, hogy a gyülekezet a helyiséget kibérelte és 1934 tavaszán nekiláttak a munkának. A helyiség igen rossz, elhanyagolt állapotban volt.

Az új imaházhelyiség ünnepélyes megnyitóját – a tervezettnek meg­felelően – 1934. augusztus 5-én vasárnap délután 5 órától tartották. Jelen volt a közösség prédikátori karának nagy része: Siroky István, Sebestyén János, id. Kurgyis János, Búth Kálmán, Bernhardt Gyula, Szűcs József, Kubisch János, Elefánti János, valamint Mihók Imre testvér. Nemcsak a terem, de a bejárati kisudvar is zsúfolásig megtelt. A jelenlévők száma körülbelül 500 volt.
A kezdő imát Kurgyis János testvér mondta el, Tomi testvér tartalmas bevezető beszédében Salamon király templomszentelő imáját olvasta fel. Több énekkari szolgálat és szavalat is elhangzott, köztük Bernhardt Gyuláné kisfiával – ma már „Gyuszi bácsi” – énekelt. Igével Siroky István (Zsid. 11:13-15), Horváth Pál (a 89. zsoltár) és Kurgyis János testvér (Ap.Cs. 7:41) szolgált.

Történt azonban egy programon kívüli esemény is, amit nem hallgat­hatunk el. Amíg az ünnepély tartott, Simonfalvi Lajos testvérünk betegen feküdt a kisudvarra néző egyik földszinti lakásban, ahol albérlő volt. Egész testére kiterjedő ízületi bántalmai miatt igen nagy fájdalmai voltak. Míg lázasan, félig eszméletlen állapotban várta sorsának jobbra fordulását, az ünneplő gyülekezet mély együttérzéssel imádkozott érte. Isten meghallgatta kérésüket, testvérünk fájdalmai megszűntek – az Úr felsegítette őt betegágyából.