10. A gyülekezet

Hisszük, hogy az újszövetségi gyüleke­zet az újjászületett hívők közössége,[i] akiket Isten azzal a céllal hívott ki a világból,[ii] hogy Jézus Krisztust Uruknak vallják szóval és szolgáló szeretettel, hirdessék és kö­vessék az ő üdvözítő akaratát.

Valljuk, hogy a gyülekezet Krisztus teste, élő, fejlődő szervezet (organizmus), melyet a Szentlélek éltet,[iii] és amelynek feje maga Jézus.[iv] A gyülekezet Isten temploma, épü­lete,[v] mely élő kövekből épül,[vi] ennek alapja, sarokköve Jézus Krisztus.[vii] A gyülekezet Jézus Krisztus menyasszonya.[viii] Közte és Krisztus között a legmagasabb rendű egybeszerkesztő erő a szeretet.

Hisszük, hogy a gyülekezet feladata az evangélium hirdetése.[ix] A „só", a „világosság" és a „hegyen épített város" képeiben jeleníti meg a Szentírás azt a szolgálatot, melyet a gyüleke­zetnek végeznie kell ezen a világon.[x]

A gyülekezet szolgálatának, tevékenységé­nek rendje a Szentlélek vezetésével alakult ki az apostoli korban; ennek fő elemei az igehirdetés és tanítás,[xi] az imádkozás,[xii] az éneklés, dicsé­ret,[xiii] a prófétálás,[xiv] a bemerítés és az úrva­csora,[xv] az önkéntes adakozás,[xvi] a szeretetszol­gálat[xvii] és mindehhez szükséges a gyülekezeti fegyelem.[xviii] A különböző szolgálattevők[xix] között összetartó kapocs a Szentlélek által jelen levő szeretet,[xx] a kölcsönös tiszteletadás és szol­gálatkészség. Ahol ez a bibliai rend megvaló­sul,[xxi] ott élet van, és Isten szerinti növekedés tapasztalható.[xxii]

Hisszük, hogy a gyülekezet magában fog­lalja a hívők összességét, akik „megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány véré­ben".[xxiii]


[i] Nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre (1Pt 1,3).

[ii] Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják (1Kor 1,2).

[iii] Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg (1Kor 12,13).

[iv] „Őt tette mindenek felett való fővé az egyházban, amely az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben." (Ef 1,22-23)

[v] Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok (1Kor 3,16-17).

[vi] ...ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá... (1Pt 2,5).

[vii] Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt „kiválasztott és drága"... „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg." (1Pt 2,4-6)

Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által (Ef 2,20-22).

[viii] Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé (2Kor 11,2).

Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya... (Jel 19,7).

Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom (Ef 5,25-27.32).

[ix] „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek..." (Mt 28,18-20)

Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek (Mk 16,15).

[x] Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város (Mt 5,13-14).

[xi] Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban (ApCs 2,42).

Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében (Mt 4,23).

De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" (Róm 10,14-15)

Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság (1Kor 1,23).

Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké (1Kor 15,11).

Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással (2Tim 4,2).

Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek (2Jn 1,9-10).

[xii] Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban (ApCs 1,14).

Ezek pedig kitartóan részt vettek... a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban (ApCs 2,42).

[xiii] Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja (1Kor 14,26)!

Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében (Ef 5,19-20).

A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek (Kol 3,16).

[xiv] Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal (1Kor 14,3).

A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg. De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el. Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak (1Kor 14,29-32).

[xv] „Tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe(n), tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek..." (Mt 28,19-20)

„János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban." Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére (ApCs 19,4-5).

Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek... Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön (1Kor 11,23.26).

[xvi] A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle, nehogy akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek (1Kor 16,2).

A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten (Zsid 13,16).

A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek (ApCs 11,29).

Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben (Gal 6,10).

Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól (Jak 1,27).

[xvii] A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek (ApCs 11,29).

Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben (Gal 6,10).

Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban (Jak 1,27).

[xviii] Azonban minden illendően és rendben történjék (1Kor 14,40).

„Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt." (Mt 18,15-17)

Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat (Mt 5,23-24).

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél
(Gal 6,1).

Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez (1Thessz 5,14).

[xix] És ő „adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére... (Ef 4,11-12).

[xx] Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból (1Kor 13,1-3).

[xxi] Azonban minden illendően és rendben történjék (1Kor 14,40).

[xxii] Míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben (Ef 4,13-16).

[xxiii] Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak... Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében (Jel 7,9.14).