6. A megváltás
Hisszük, hogy Jézus Krisztus, a tökéletes isteni személy,[i] az Atya akaratának engedelmeskedve valóságos emberré lett.[ii] Mindenben engedelmeskedett Istennek földi, testi formában is.[iii] Emberi, valós történelmi korban élt,[iv] beteljesedtek benne a Messiásra vonatkozó ószövetségi ígéretek.[v] Betöltötte a szeretet törvényét.[vi]
Isten az ő Fia megváltói munkája által gondoskodott a bűn és halál törvénye alóli szabadulás lehetőségéről, hogy helyreállhasson a bűnbánó, hívő ember Istennel való élő közössége.[vii]
Jézus Krisztus földi szolgálatát elvégezte, a Golgotán keresztre feszítve szenvedett,[viii] átokká[ix] és bűnné[x] (de nem bűnössé) lett, és valóságosan meghalt[xi] miattunk, értünk, helyettünk.[xii] Testi szenvedése és halála Istennek bemutatott engesztelő áldozat volt az ember bűneiért, azzal a céllal, hogy az embert megigazítsa,[xiii] és teremtőjével megbékéltesse.[xiv] Így a golgotai kereszten Isten terve vált valóra, és ereje nyilvánult meg.[xv]
Hisszük, hogy Jézus Krisztus harmadnapon feltámadt,[xvi] legyőzte a Sátánt,[xvii] a bűnt[xviii] és a halált.[xix] A mennybe ment,[xx] és az Atya jobbján,[xxi] a „kegyelem trónusán" ül.[xxii] Ő az egyetlen igaz közbenjáró.[xxiii]
[i] Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt (Jn 1,18).
Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának (Lk 1,35).
[ii] Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva (Lk 1,69-70).
Az asszony így felelt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent." Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek." (Jn 4,25-26)
[iii] Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben (Lk 2,52).
Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2,5-8).
[iv] Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó (Lk 2,1-2).
Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben (1Tim 3,16).
[v] „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára." (Lk 4,21)
Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva (Lk 1,69-70).
Az asszony így felelt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent." Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek." (Jn 4,25-26)
[vi] Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16).
[vii] Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől (Róm 8,1-2).
[viii] Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg (Ézs 53,3-5).
[ix] Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ." (Gal 3,13)
[x] Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne (2Kor 5,21).
Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg (1Pt 2,24).
[xi] Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" És ezt mondva meghalt (Lk 23,46).
[xii] Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk (Róm 5,8).
[xiii] Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz (Róm 3,25-26).
[xiv] Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét (2Kor 5,19).
Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé (Kol 1,21-22).
[xv] Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje (1Kor 1,18).
[xvi] Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia (Lk 24,5-7).
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje (1Kor 15,20).
[xvii] Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod (1Móz 3,15).
A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar (Róm 16,20 - Károli).
[xviii] Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt (Zsid 9,26).
[xix] Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta (Róm 6,9).
Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet (2Tim 1,10).
[xx] Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől (ApCs 1,9).
[xxi] Milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben (Ef 1,19-20).
Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült (Mk 16,19).
[xxii] Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk (Zsid 4,15-16).
[xxiii] Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus (1Tim 2,5).
Van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus (1Jn 2,1).
Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk (Zsid 9,24).
Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értünk (Zsid 7,25).